Az úgy volt, hogy dupla szülinapot tartottunk, mert Zoli március 24-i, én március 28-i születésű vagyok. Összekötöttük a kellemest, a bulit, meg az ígéreteket a hasznossal, úgyhogy meghívtuk néhány ismerősünket megünneplésünkre, valamint lakásavatóra, valamint magyar ételek estjére, továbbá Silvi (Zoli spanyol kollégája) búcsúztatójára. A magyar ember mindig talál okot a "duhajkodásra" - ha alkohol van, akkor csatlakozik a spanyol, az angol, és garantáltan jó este lesz!A menü:
Tyúkhúsleves
Marhapörkölt nokedlivel, savanyúsággal
Hortobágyi palacsinta
Piskóta torta
A tyúkhúsleves alapanyagainak beszerzése nagy próba elé állította a beszállítót (Andit), ugyanis amikor én tyúkhúslevest csinálok, a következő alapanyagok kötelező jellegűek: csirke szárny, csirke máj, zúza, szív, láb, nyak. Ezek közül Angliában nem lehet kapni lábat, zúzát, nyakat, szívet... Kihívás volt, hogy vajon a más nemzetiségűek mennyire tudnak megbarátkozni a csirkeszárnnyal, mármint a főttel. Olyannyira sikere lett a levesnek, hogy ne ragozzam túl a dolgokat, hogy többen kétszer is szedtek belőle! Nekünk is ízlett ám :DA marhapörkölt is az én reszortom volt, mondván hogy azt előző este nem lehet megcsinálni, és én tudom a munkaidőmet alakítani valamennyire (két héttel előre jeleztem is, hogy 28-án csak délig szándékozom dolgozni). Szóval marhapörköltet szilveszterkor csináltam először a lencsefőzelék mellé, most csináltam másodszorra. Egyszerűen isteni lett! Tökéletes, fantasztikus, mindenki kétszer evett belőle. És a változatosság kedvéért a nokedli is összejött.
Nem tudom más ember hogy van vele, de nekem mindig a legegyszerűbb ételek az igazi kihívások. A főzelék mindig is nagy próbatétel, és hatszor átgondolom, hogy kell-e nekem az a főzi. Sajnos nagyon szeretem, úgyhogy mindig nekiállok - én elkezdem, Zoli befejezi. Na de ennyit a főzelékről, vissza a nokedlire.
A barátaink néztek szép nagy boci szemekkel néztek is a nokedlire, amikor mondtuk, hogy ezt én csináltam!Zoli a palacsintát vállalta be. Precízen odafigyelve csinálta, szinte szabályos kör alakú csinták lettek. Nagy kihívás volt a menü összeállításakor, hogy az egyik vendégünk laktózérzékeny, ezért a tejes ételeket mellőznünk kellett a menüből, illetve ahol lehetett, ott rizstejjel helyettesítettük. Ezért a palacsintát neki tejfölös habarás nélkül készítette Zoli, a többieknek pedig tejföllel.
A szülinapi torta volt talán a legnagyobb kihívás, mert minden általam ismert receptbe kell tej... Mindenképp tortát akartam, emeleteset... A töltelék ötlete hamar megvolt, hogy csak lekvár lesz, és hozzá legfeljebb mindenféle tört magok, dió, mandula, mogyoró. Egy gasztroblogon találtam laktózmentes piskóta tortát, amit nagyon hamar össze lehet rakni, és szépen meg is sült.
Isteni fincsi torta lett - persze nem egy cukrászdai műremek, hanem igazi házi torta, de isteni lett! Mindenkinek ízlett. Ja, és 3 emeletes lett!!!!!
A kísérők pedig apa házi pálinkája (el is ment egy üveg ágyas szilva) meg sör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése