Pulau Ubin

Mielott belekezdek jelzem, hogy az itt helyben vasarolt uj laptopomon nincs magyar billentyuzet, igy az en iromanyaim ekezet mentesek lesznek, de hala az emberi agy hihetetlen kepessegeinek ez nem fog gondot okozni :). 

Reg szoltam (nem szandekosan teszem), de most igyekszem potolni lemaradasom, mert meselni valonk az van dogivel.

Pulau Ubin Szingapurtol eszak-keletre talalhato, kis lelekveszto halaszhajoval 5 dollarert kozelitheto meg, az ut nem tobb 10 percnel a nyilt vizen.

Kulonlegessege hogy egy kozel erintetlen mangrove erdo, mocsar az egesz sziget ahova a latogatok 90%-a bringazni, turazni megy. Mi is ezzel a szandekkal keltunk utra, meg hogy persze lassunk ilyet eloben. 

A mangrove erdok az edes es sos vizek talalkozasanal a tropusi tengerpartokon talalhatok. Legszembetunobbek a hatalmas gyokerek melyek lathatoak a felszinen, a levegoben enyhen rothado szagokat erezni, es a kornyezet, ha az ember odafigyel folyamatosan eletjeleket ad: madarak, rovarok, ki tudja milyen elolenyek hallatjak hangjukat. Varazslatos atmoszferaja van. No ebbe a legkorbe csoppen az ember. A kikotobol a kis faluba vezet az ut ahol oriasi a nyuzsges, par etterem es megannyi kerekpar kolcsonzo hivogatja az embereket. Kivalasztottunk egy kolcsonzot, kiprobaltunk par bringat es kis alkudozas utan 25 dollaert kibereltunk ket bicot egesz napra.

A szigeten egyebkent szuper minosegu beton utak vannak a fobb utvonalakra, de akik mereszebbek azok levaghatnak, es a dzsungelben probalkozhatnak, illetve van 3 fele haladoknak ajanlott kerekpar utvonal is.

A legkor leirhatatlan, alapbol adott a meleg, 30 fok koruli levego a brutalis para es az embert korulveszi a dzsungel, sok esetben csak magunk voltunk, epp nem jart arra senki. Ha az ember nem csak teker, hanem figyeli is a kornyezetet, csodakat vehet eszre. Egy megmozdulo hullo, valami repulo madarfeleseg.

Jo ket es fel orat tekertunk, bejartunk sokat a szigetbol, de nem mindent. Ezalatt elfogyasztottunk kozel 4 liter vizet, majd amikor kifogytunk, egy helyi kis bungalloban vettunk hideg, hutott kokuszt, amibol szivoszallal ittuk a kokusztejet. Aki nem probalta meg mindenkepp tegye, semmi koze a megszokott kokusz izhez, egy teljesen mas, cukros izvilaga van, de hidegen kellemes. Miutan megittuk, kanallal kiszedtuk a kokusz husat is es megettuk, ez is erdekes, kisse pepes, es megintcsak nyomokban fedezheto fel a kokusz ize.

 

Andinak sajnos sikerult olyan bringat valasztani, aminek a valtoja meghalt ut kozben igy az emelkedos reszeket buktuk es tolni kellett. Ez egy ido utan elvette a lelkesedesunk es visszatekertunk a kis faluba, mondvan eleg is volt elsore, ebben a brutalis idoben, plusz ehesek is lettunk. Gyakorlatilag mindenki aki jart itt kiprobalja a Chillis rakot, igy mi is nekigyurkoztunk. Rutinos rakevonek nem mondanam magunkat igy ha filmet forgattak volna arrol hogyan fogyasztjuk el a rakunkat - ami hozzateszem, oriasi, mint egy tanyer akkora- nos, abbol inkabb karikatura film lett volna, viszont mi nagyon elveztuk :)

Visszavittuk a bicokat, beleszagoltunk valami kinai eloadasba ami a falu kozepen zajlott egy szinpadon es kellemes faradtsaggal a labunkban visszafele vettuk az iranyt. Jo volt, oriasi elmeny a dzsungelben bringazni, korulnezni es olyat latni amit eddig csak National Geograficban lattuk. Ez nem az azurkek, kepeslap alom szigetek egyike, furdeni sem lehet, de amit ad az leirhatatlan. 

Meg megyunk!