Hosszu hetvegehez jutottunk es ugyan picit keson kezdtuk a tervezest, de sikerult jo celpontot talalni.
Annyi uticel van innen Szingapurbol hogy viccet felreteve nehez valasztani, viszont idoben kell tervezni, hogy jo aron jusson az ember repulojegyhez, illetve hogy egyatalan legyen hely oda ahova kinezte az ember. Sajnos csodak nincsenek, 2 hettel elore nehez mar, foleg ha az ember nem a sajat szabadsagat tervezi, hanem csak egy hosszuhetveget ami masnak is ugyanaz a hetvege es ilyenkor ertelmeszeruen kevesebb az esely, vagy csak eleg huzos aron lehet talalni ami pedig mar nem feltetlen eri meg.
Andi jo alaposan korbenezett a neten, illetve vettunk meg megerkezeskor egy Szingapur-Malajzia utikonyvet es en is begyujtottem a kollegaktol par hasznos tanacsot, igy vegul Melaka mellett dontottunk.
Melaka a Malaj-felsziget deli reszen talalhato, durvan 220 km-re Szingapurtol. A varost 2008-tol a Vilagorokseg reszeve valsztottak.
Foglaltunk buszjegyet, ami innen Szingapurbol veve dragabb (30 SGD/fo/ut), mintha az ember atmenne a hataron Johor Bahruba, de leven meg csak kezdo kalandozok vagyunk, nem akartuk tulzottan megneheziteni a sajat eletunket. Pentek reggel 8 orasi indulast valasztottunk. Reggel szendvics keszites, innivalo elrakas, 2 hatitatyo tele ami kell 3 napra, utlevel es hajra, be az Orchard roadra ahonnan indulnak a buszok. Helyben kaptunk matricat - amivel az adott csoportokat azonositottak be -, meg beszallokartyat, illetve egy palackos vizet fejenkent az utra. A buszunk teljesen kulturalt, minosegi tavolsagi busz, bar nekem ket negativ eszrevetelem volt, egy a fejunk feletti csomagtarto annyira szuk volt hogy oda nem hogy a megpakolt hatitaskak nem fertek be, de szerintem egy felig megpakolt sem, ketto picit keves volt a hely a labamnak ahova meg a taskat is le kellett tenni, mert nem fert fel, berakni a csomagtartoba nem akartuk.
Az indulas aranylag pontos volt es nyugatra indulva kimentunk a hatarra. A forgalom erezhetoen nagy volt a hatar fele kozeledve is meg-meg alltunk mire bejutottunk. Itt a buszrol leszallitanak mindenkit a busz atmegy a tuloldalra mi pedig besetalunk egy terminalba, utlevel ellenorzesre. Kis sorban allas, pecset es maris szalhattunk vissza a buszra. 10 perc buszozas utan, meg a Szingapurt Malajziaval osszekoto hidon valo athaladast kovetoen eljatszottuk ugyanezt, csak a malaj hataron. Itt volt taska ellenorzes is.
Ezt kovetoen az autopalyan Melaka fele vettuk az iranyt. En az elso tablat amit eszrevettem 172 km-t mutatott. Zokkenomentesen, jo tempoban, egy 20 perces megallassal ertuk el a varost ahol ket helyen is volt leszallas. Mi jol valasztottunk mert az elso ponton szalltunk le, ahonnan a szallodank 10 perc setara volt a kinai negyedben.
Az idore nem lehetett panaszunk, sot eleg jol befutottek, 35 fok biztosan volt. Nem feltetlen varoslatogatasra valo ido, de osszessegeben jol birtuk. A buszrol leszallva kis navigacio utan egy konnyed setaval elsore megtalaltuk a szallodankat, ami hala istennek jo valasztas volt. Semmi extra, semmi luxus, de tiszta volt, szep furdovel es reggelivel az arban, 2 ejszakara 200 SGD, ami 500 ringit, vallalhato kategoria.
Letusoltunk, kicsit lazitottunk es az agyon fekve kitalaltuk hogy mit szeretnenk megnezni meg aznap.
Az elso uticelunk Hang Li Poh kutja volt. Hang Li Poh kinai hercegno volt aki Melaka akkori szultanjahoz ment ferjhez es azt tartjak hogy a kut sosem szaradt ki, majd kesobb a holland megszallas alatt falakkal is korbevedtek. A kut egyebkent oszinten szolva sok extrat nem hozott, de mint tortenelmi erdekesseg elmondhatjuk hogy lattuk. Innen jo nagyot setaltunk vissza a belvarosba ahol egy domb tetejere epitett Szent Pal templomot neztunk meg. A kilatas innen fentrol lenyugozo es bar ugyan eleg romos minden, de a tortenelemet erezni lehet a levegoben. A templom labanal talalhato a Potugal oroksegbol fennmaradt "A Famosa", "A hires" negybastyas erod, amibol mara mar csak nehany fal es kapu maradt meg.
Mire ezekkel a latvanyossagokkal vegeztunk, kezdett esteledni mar es kezdtunk ehesek is lenni, ugyhogy megkerestuk azt az ettermet amit az egyik malaj kollegam is ajanlott, Capitol satay Celup. Tudtuk, mondtak, olvastuk hogy sor szokott lenni, de amit talaltunk az felulmult minden varakozast.... legalabb 300 meteres sor es 1 oraja volt nyitva az etterem. Kerdeztuk a sor vegen allokat hogy mikor juthatunk be ha beallunk, azt feleltek hogy 3 ora biztosan. Hat nem kertunk belole, gondoltuk hasznosabban el tudjuk tolteni az idot, majd visszajovunk masnap. Fel ora barangolas es par etterem atfutasa utan beultunk egy ugyancsak hires helyi konyhat - nyonya - megkostolni. Legfontosabb jellemzoi a kokusz es csili, illetve kinai alapanyagok helyi fuszerekkel. Andi csipos tintahalat en pedig csipos kokuszos csirket valsztottam rizzsel. Nem csalodtunk, hatarozott izek, teljesen eltero mint amiket otthon barmikor es barhol is ettunk.
Kicsit belekostoltunk az esti belvarosi forgatagba, beneztunk a Jonker Streetre, ami Melaka talan leghiresebb setalo utcaja, na persze ne Vaci utcat kepzeljunk el, hanem egy aranylag szuk utcat a helyi oriasi nyuzsgessel, bazarokkal, fuszerboltokkal a mindenhol erezheto kanalis szaggal, helyi arusokkal 10 meterenkent.
Kostoltunk meg ugyancsak helyi kulonlegesegkent rizsgolyokat csirkevel, ami gyakorlatilag egy fuszeres leben megfozott rizs gombocca gyurva, csirkehusival talalva, kulonfele szoszokkal, de fini volt ez is. Es egy helyi kis pubbal zartuk az elso napot ahol jol megerdemelt sorocsket ittunk, azonnal 1 litert :) Altatni egyikunket sem kellett..
Masnap Andi kedveskedett nekem, mert kideritette hogy van krokodil farm. 12 km-re a varostol, igy taxival mentunk, mar reggel 10-re ott voltunk. Az ido tovabbra is brutalis volt, a vizet literszamra ittuk. A krokifarm jo moka volt, volt itt egy mini varos is bemutatva Malajzia fobb epitmenyeit, nagyon sok kroki akik leginkabb csak az arnyekban husoltek (mint kiderult az etetes penteken megvolt mar es hetente egyszer esznek, de akkor 20 csirket fejenkent:) ), viszont elkaptunk egy kis show musort amiben egy oriasi krokodillal buveszkedtek. Volt benyulok a kroki szajaba es bizom benne hogy nem harapja le attrakcio es volt beteszem a fejem a kroki szajaba es elmormolok egy imat attrakcio is mindketto sikerrel, veszhelyzet forgatas nelkul:)
A napot ugy terveztuk hogy a penteken latott szuper Satay etterem (kis palcikakon mindenfele husi, zoldseg) legyen benne de tudvan a 300 meteres sort, odamentunk nyitas elott 1 oraval, igy megsem kell 3 orat varni.
Jol dontottunk, 1 oraval a nyitas elott mar nem voltunk az elsok, de szerencsere, 5-kor elso korben befertunk. Ha egy szoval kene jellemezni, akkor zsenialis! A latvany, az elmeny, az izek, a hangulat. Malajzia kozepen, a varosi kisutcak utvesztojeben egy vilaghiru kis vendeglo. Mindenki ugy beszel rola hogy ha itt jarsz es nem probalod eleted hibajat koveted el. Eeeeees nem jarnak messze az igazsagtol.
Maradjunk ennyiban hogy megint csak semmihez nem foghato izvilag es elmeny. Maga az etterem egyszeru fem asztalokbol, kozepukon egy sullyesztett fozo usttel amit alulrol melegitenek es kis szekekbol all, valamint egy oriasi huto pulttal ahol ezresevel vannak a kis hurkapalcikakra huzott falatkak. Van csirke, rak, zoldseg es sok olyan is amirol fogalmaunk sem volt mi az, de meg kellett kostolni:) A fozo ustbe helyi specko fuszerkevereket tesznek ami jo ragacsos masszava all ossze amikor felforraljak, es ebbe rakja mindenki a kis palcikakat, amik 1 perc alatt meg is fonek.
A napot egy 1 oras testmasszazzsal zartuk volna, ha nem fuunk bele a szallodaba menet egy helyi felvonulasba amit termeszetesen megcsodaltunk:) Ennek ellenere a masszazs nyujtotta erzessel, es megannyi elmennyel hajtottuk alom ra a fejunket.
Vasarnap nagyot pihentunk, kenyelmesen reggeliztunk ami ugyancsak meger par mondatot. A helyi reggeli egy erdekes keveredese volt a helyi dolgoknak es a nemzetkozi konyhanak. Fuszeres csirkemellek, szarnyak, teszta etel, vagy virsli babbal mind mind megtalalhato volt reggelire. Szoval kenyelmes reggeli utan, osszepakoltunk, 12-kor kijelentkeztunk es a 4 orasi indulasig meg maszkaltunk. Megneztunk egy regi hajot a folyo parton, visszaneztunk a Jonker Streetre, vettunk kokusz cukrot izesitesnek, fozeshez, illetve egy jopofa fa, kezi fuszer orlot, mecses tartot, illo olajokkal, megebedeltunk es visszamentunk a talalkozasi pontra ahol a buszra vartunk.
A hazaut picit hosszura sikeredett, mert kaptunk esot is az autopalyan, meg a forgalom is nagy volt a hataron, de vegulis 11 korul itthon voltunk.
Nagyon jol ereztuk magunkat, elmeny volt a javabol.
