A mai napom

A mai nap nem sok jót tartogat. Ötleteid tetszést aratnak, munkádban viszont nagyobb követelményekkel kell számolnod - ezt írja mára a horoszkópom. 

 

Ezzel szemben a következő dolgok történtek: 

Reggel 3/4 6-kor kapom az sms-t egy hospice-os kollégától, hogy az egyik gondozottam elment. (Majd erről még írok bővebben, lehet máskor, mert sok gondolatom van ehhez a témához, már régóta fogalmazom agyamban.)

Egy másik gondozottam (89 éves bácsika) a szívbajt hozta rám azzal, hogy elaludt - kopogást, csengetést, telefont nem hallott... Zuhogó esőben vártam egy órát míg jött a szociális munkása, aki beengedett a lakásba. Mondta, menjek előre. Válaszoltam neki, ki van zárva - 8 óra van, és már egy halottam van, menjen előre ő. 

Ötkor egy másik bácsikám a földön fekve fogadott, mikor beléptem a lakásba... Azonnal hívtam a mentőket (az esetleges nem látszó sérülések miatt, meg különben sem emelhetek ilyen súlyt, emeljenek ők), akik fél óra alatt kijöttek, összerakták emberemet. 

Megkaptam a jövő heti beosztásomat, 7 napra 18 óra. Fel is hívtam a főnökömet, megkérdeztem, mennyire komolyan gondolja ezt, mert ez egyszerűen nevetséges. Ugyanis a rendszeres gondozottaimat megbolygatták. Próbáltam elmondani nekik, hogy ez nekik sem jó, mert megszoktak már, és nekem sem jó, mert megszoktam. Hát, eddig kaptam ajándékba plusz 3 órát (a hét napra), meg ígéretet, hogy jövő héten lesz egy új kliens. Aztán az új kliensről kiderült, hogy afgánul beszélő segítőt szeretne, de ez még vita tárgyát képezi, mert a főnököm engem szeretne. Bibi, hogy az emberke is palliatív ellátást igényel (haldokló). Rajta kívül van még egy haldokló nénikém. 

Szóval nehéz volt. Elfáradtam. Hosszú volt. Ahogy a munkás napok telnek egymás után, egyre több kérdés merül fel bennem, amikre válaszokat keresek. Van, amire már megtaláltam, és van, amire még mindig keresem.