Kiskorom óta volt állatom otthon: hal, papagáj, tengeri malacok, hörcsög, és végül, de nem utolsósorban az összcsaládi jószág, Ricsi kutya. Zolinak nem volt állata otthon (vagy nem mond igazat, és állatkertjük volt a negyediken a panelban).
Két napja érdekes zajokat hallottunk a konyhából este 11 fél 12 körül. Hallgatóztunk, figyeltük a zajt, ami rendszeresen ugyanannyi volt... Megtaláltuk, hol van: a vízmelegítő kapcsolója körül. Én megnyugodtam, biztosan valami árammal kapcsolatos dolog okozza, pl. szakadozik; de Zoli ezzel nem elégedett meg és trükköket alkalmazott, aztán az egyik trükknél megállt a hang. Ez egyértelmű bizonyítéka lett annak, hogy nem tárgy, hanem élőlény okozza a zajt. Gondoltam, elegánsan felállok az asztal tetejére, mint ahogy egy vérbeli nőhöz illik és erkölcsi támogatást nyújtok az én Hősömnek... De nem, segítettem neki, hogy felkapcsoljam a villanyt. Na, ekkor egy fekete árny suhant végig a konyhapulton... Én sikítok, Zoli megijed... Keresgéltünk, keresgéltünk, és megtaláltunk egy cuki gyíkot. Gyorsan mentem is le a portásbácsihoz éjjel fél egykor (mert itt portásbácsi is van), hogy márpedig azonnal likvidálja, mert nem akarjuk a gyíkot, nem ismerjük, mi halat akarunk, nem gyíkot. Bácsi jön, megpróbálja, de a kis fürge nem megszökött?!!! Azért megnyugtatott minket, hogy nem ártalmas, nem káros, sőt tök jófej és hasznos a gyík, mert megeszi a bogarakat, rovarokat. Úgyhogy a gyík maradt, a neve GYIKI lett...
Tegnap nem találkoztunk, valahol elvan csendben. A biztonság kedvéért vettem egy gyíkriasztót, amivel befújtam a nyílászárókat, hogy több ne jöjjön be, ez meg ne menjen ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése