Én és a ruhák... A ruhák és én...

Ruha vásárlásban Zolival egyformák vagyunk: JAAAAAAAAAAAAAAAAJJJJJJJJJJJJJJJ CSAK AZT NEEEEEEEEEEEEEE! Mindketten nagyon nem szeretünk ruhát venni, talán mert egyikünk sem a megszokott konfekció méret: magasak vagyunk, erős csontozatúak (vagy testalkatúakként is mondhatnám), határozott ízlésűek. Ifjúsági munkás koromban, amikor rengeteget utaztam Európaszerte, hamar rájöttem a következő trükkökre: Németországban, Nagy-Britanniában, Ausztriában nagyobbak a nők átlagosan mint Magyarországon, ezért a legtöbbször ott vettem a ruháimat, mert egyrészt a lelkemnek jót tette, hogy nem XXL-es, hanem egy L-es ruhát veszek (sőt, 5 év után most váltam meg fájó szívvel az XS-es piros nadrágomtól); másrészt gyakran olcsóbbak voltak ugyanazok a márkák, mint otthon, harmadrészt nagyobb volt mindenütt a választék. 

A mai napig vannak olyan ruháim, amiket 2003-2004-ben vettem Londonban, és mivel megbecsülöm őket, ezért még mindig szinte mintha újak lennének. Aztán ahogy ezelőtt Londonban éldegéltünk, sikerült új darabokat beszerezni, frissíteni a ruhatárat. Ám kimaradt egy-két dolog, amiket itt, Szingapúrban kell beszerezni részemre. Zoli oldaláról nem merek nyilatkozni a továbbiakban, csak magamról. 

A legtöbb márka, amit Angliából ismerek, itt is megtalálható: New Look, Monsoon, Zara, Marks and Spencer, Adidas, Nike, Arena. 

Néhány hete, pontosan egy hónapja rájöttünk Zolival, hogy nincs normális sport cipőm, amivel a kondiban villoghatok, úgyhogy elindultunk venni. Semmi különleges kívánságom nem volt vele kapcsolatban, csak a következők: 

1. Ne legyen hivalkodó - rikító színű. 
2. Ne legyen drága (forintra átszámolva maximum 10 ezer). 
3. Tudván, hogy milyen sportember vagyok, olyan stílusú legyen, hogy utcára is felvehessem.
4. Megfelelő legyen a mérete (40-41-es). 

Nem hiszitek el, kedves Olvasók - minden volt, csak méretben megfelelő nem nagyon, merthogy hiába Adidas az Adidas itt is, a 41-es méret nem ment rá a lábamra! Sőt, a 41 feles sem! Úgyhogy jött a következő kihívás, 41 félnél nagyobb, nőies színvilágú cipőt találni. Megoldottuk, sikerült :D 

 

Azt már írtam, hogy a szép piros nadrágomtól, régi jó barátomtól meg kellett válnom, mert nem bírta az anyag a strapát, 5 év után elfáradt :( Új nadrág után néztem. Mivel az Orchard Roadról már sokat hallottam. A New Look (ahol Londonban mindig találtam valami szépséget magamnak) tele volt szépséges dolgokkal, csakhogy a legnagyobb méretű nadrágjai már a combomra nem jöttek fel, és hol volt még tőle a derekam! El is szomorodtam, mert a ruhák számozása ugyanaz volt, mint Angliában - dehát úgy látszik, mégsem :( Eztán jött még egy-két ismert márka, mindi-mind ugyanazzal az eredménnyel. Utolsó reményem a Marks and Spencer volt, aholis végre találtam egy normális nadrágot (szerintem nagyon drágán, de a Marks árai szerint kifejezetten olcsón), aminek a dereka is rám illik, sőt, elég hosszú az én őzike lábamra :D Csak el ne feledjem, hogy két számmal nagyobb, mint a londoni méretű nadrágok (ott 14-eset vettem, ez  18-as). 

Ennyi bemelegítés után múlt hétvégén Zolival elindultunk fürdőruhát venni... 32-36 méretekkel van tele minden, egy-egy 38-as méretűt láttunk. Tudtam én, hogy ez veszett fejsze, de az egyik eladó nénike rábeszélt, hogy egye próbáljak fel. Hááááááááááát, én próbáltam volna, de a vállamra nem tudtam felhúzni a bikini felsőt. Kérdezte a nénike, hogy mi a gond? Hááááát, mondtam neki, az, hogy szép, széles, izmos a vállam, nem pedig kicsi és vékony. A többi boltban is ugyanígy jártunk, veszett fejsze nyele volt minden :( A Marks and Spencerben volt kemény 3 fajta fürdőruha / bikini, amiből egy volt olyan, amit el tudok magamon képzelni. Fel is próbáltam, mert a cetlije szerint 18-as méretű volt a felső része, az meg pont az én méretem (nadrág 14, felső 18). És most jött be, amit az imént írtam, hogy hiába ugyanaz a szám, mégsem ugyanaz a valójában, ugyanis az otthon átlagméretű melleimet belém nyomta a felső... Nem lapossá tett, hanem fordított 3D lettem! Na, ez sem nyert - arról nem beszélve, hogy 100 dollár (kb. 20 ezer forint) csak a felső rész, azt meg túlzásnak tartom. 

Eztán mentünk be a helyi teszkóba. Én ott olyan de olyan boldog lettem! Sokféle szebbnél - szebb darab, 2-3-4-5 XL-es méretekben! Tudtam én, hogy valamit találunk ott nekem! TÉVEDTEM! A 2 és a 3 XL-es méret még a vállamra se jött fel; gyakorlatilag a felkaromat nem tudtam a megfelelő lukba tenni. A 4 XL-es méretbe már belefért a felkarom, ellenben az otthon átlagméretű melleim nem, gyakorlatilag lelapította a "barátnőimet"! Amikor Zolival néztük a méreteket, még nevetve mondtam neki, hogy az 5XL-esre biztos nem lesz szükség - hát lett! Fel is próbáltam, de próba során kiderült, hogy félreírták a számot rajta, ugyanis a karom nem fért a lukba bele. 

 

Mert azt még megérteném, ha a nagy hasamra nem férne rá (Nincs is már olyanom, mert kondizom egy hónapja rendszeresen, és már eltűnt!), mert az az én hibám - dehát a vállamból és a mellemből csak nem tűntethetek el!!!! Azt is megértem, hogy a lakosság 80%-a kínai, akik kicsik, vékonyak, törékenyek... De vannak  jó sokan indiaiak, európaiak, amerikaiak, akik szintén akkorák, mint én - vajon ők hol veszik a ruhákat? Neten olvastam olyanról, aki évente kétszer átmegy Indiába ruhát venni, mert ott biztos hogy talál magára mindent tizedannyi utána járással...

Zoli egyik kollégája, Petra magasabb mint én, ezért Zolit megkértem, érdeklődje meg, hol veszi a ruháit, különös tekintettel a fürdőruhára. Petra elmondta, nehéz kérdés, mert ő is csak egy helyen talált magának, azt is nagyon drágán. Azt is elmondta, hogy a helyieknél nem divat a napfürdőzés kultúrája, mint nálunk :(

El is ment mindentől a kedvem a ruhavásárlástól :( Főleg a ruhapróbától... Pedig a hétvégére kell egy alkalmi cipő, ugyanis FORMA 1-es csilivili partira vagyunk hivatalosak :D Este megnézzük, milyen alkalmi ruháim vannak itt (sajnos nem emlékszem, miket hoztam el) , de nagyon remélem, azt nem kell vennünk. Drukkoljatok, hogy minden rendben legyen, nagyon nincs energiám rucipróbára és boltokban mászkálásra, mert mint ahogy a bevezetőben írtam, JAAAAAAAAAAJ CSAK AZT NEEEEEEEEEEEEEEE!

Sütünk-főzünk

Az olcsó hawker centeri és food courti ételek ellenére néha sütünk és főzünk. Nem visszük túlzásba. Amikor mégis konyházunk, akkor olyanokat próbálunk csinálni, ami 2-3 napra elég, vagy maximum 10 perc alatt kész van. Ha két - három napra főzünk, akkor nekem van két-három napra ebéd. Írtam már korábban a "leveses néniről", az ő leveseit néha megcsináljuk itthon mindenféle leveles salátából, halgolyócskából, rák rudakból, szójából, gombából, tésztából - sok minden egyéb tehető bele, csak a képzelet szab neki határt!  Nagyon egyszerű megcsinálni: csirkehúslét felforralok; a leveleket nagy darabokra felvagdosom, a rákrudacskákat, a szóját, a gombát nagy kockákra vágom, és öt percig főzöm a húslében. Két perc után beleteszem a tésztát, és együtt főzöm. Ízesíthető szójaszósszal, chillivel. Lehet enni lével levesként, vagy lé nélkül tésztaételként. Ez az öt perces étel.

TV Paprikánál találtam a Thai kukoricás süteményre. Nagyon egyszerű megcsinálni, finom, ízletes és jó köret hús vagy hal mellé, de főételként is megállja a helyét. 

Hozzávalók 4 főre:

275 g konzerv csemege kukorica

2 gerezd fokhagyma

2 db mogyoróhagyma

2 szár korander

1 ek cukor

1 ek halszósz

1 ek tengeri só

1/2 ek őrölt fekete bors

100 g finomliszt

2 db tojás

2 ek olaj

100 ml édes chilli szósz

Elkészítés: 

Botmixerrel pépesítem a kukorica felét a fokhagymával, mogyoróhagymával és a korianderrel. Hozzáadom a cukrot, a halszósztt, a sót és a borsot, és jól összeturmixolom. Hozzákeverem a lisztet és a tojást, jól összekeverem a maradék kukoricával és fél órát hagyom állni. Serpenyőben felforrósítom az olajat, és evőkanál méretű gombóckákat szaggatok bele, s mindkét oldalukat aranybarnára sütöm. Apróra vágott hagymával és édes chilliszósszal meg szójaszósszal mártogatva ettük. 

Nagyon szeretek muffint sütni, és mióta sportolunk meg próbálkozunk az egészséges étkezéssel, így ritkán sütök. Sőt, gyakorlatilag még csak egyszer csináltam pizzát. Zoli kollégái mindenféle helyi finomsággal elhalmozzák Zolit (és elhalmoznak engem is, mindig kapunk valami helyi finomságot, sütit, kekszet, nasit). Tegnap arra gondoltam, csinálok valami fincsi muffint, amit ma bevihet Zoli az irodába a kollégáknak. Így találtam rá a csokis - narancsos muffinra. Ezer hála a nosaltynak érte.

Hozzávalók 12 darabhoz

3 tojás

225 g puha vaj vagy margarin

200 g kristálycukor

125 ml + egy kevés tej

300 g liszt

1 cs sütőpor

50 g kakaópor

50 g étcsokoládé

½ narancs leve

½ - 1 narancs reszelt héja

Elkészítés

160 fokra előmelegítem a sütőt és előkészítem a muffin formát. Mivel nekünk szilikon formánk van, ezért csak előveszem, nem kell sem vajazni, sem papírkosárkákat beletenni.

A lisztet egy nagy tálba szitálom és összekeverem a sütőporral.

Egy másik tálban habverővel habosra kikeverem a vajat vagy a margarint, hozzákeverem a kristálycukrot és így is keverem néhány percig, majd a tojásokat is hozzáadom, és megint keverem néhány percig, hogy egynemű legyen. Hozzákeverem a tejet és még néhány percig keverem, majd apránként hozzáadom a lisztet és krémesre keverem. 2 nagyjából egyenlő részre osztom a tésztát – egyik feléhez hozzáadom a reszelt narancshéjat és a narancslevet, és jól kivekerem, másik feléhez a kakaóport adom hozzá és jól elkeverem; miután egynemű, a kis kockákra vágott étcsokit kanállal bele keverem. Minden formába mindkét tésztából teszek és kis kanállal elkeverem, hogy márványos hatása legyen. 160 fokon kb. 20 percig sütöm. Nagyon dekoratív kis muffinka lesz belőle! Jó étvágyat hozzájuk! 

Több éve kísérletezem az avokádóval és kóstolgatjuk egymást. Néha nagyon rácuppantam, máskor nagyon nem. Igazából az van mögötte, hogy mindenhonnan látom - hallom, hogy milyen finom, mennyi mindenfélét lehet belőle csinálni, hogy sok-sok C vitamin van benne. Ahányszor csak ettem, mindig egy ízetlen, semmilyen akármivel találkoztam - és nem akartam hinni annak, hogy egy ízetlen zöld akármi ilyen sikeres legyen. Otthon egy módon tudtam megenni, mégpedig úgy, hogy meghámoztam, felkockáztam, rukkolával összekevertem és borssal meg citromléval ízesítve salátaként. Na de itt!!! Kérem szépen, itt íze és zamata van az avokádónak! Rájöttem, igazuk van azoknak, akik imádják! Csináltam belőle szendvics krémet (turmixolva borssal és csepp citromlével pirítósra, tetejére sajtot), és további dolgokat is szándékozom. Íme az első étek, a korianderes avokádó leves. Köszönet érte Szkatinak a mindmegette.hu - n.

Hozzávalók 4 főre:

2 db érett avocadó

1 db lime (vagy fél citrom)

8 dl zöldséglé

1 db sárgahúsú paprika (nálunk kaliforniai van csak a boltban, úgyhogy fél ment bele)

2 gerezd fokhagyma

1 kisebb fej fehér hagyma (nálunk 2 mogyoró hagyma)

15 szem koriandermag vagy friss koriander levél

2 dl natúr szójajoghurt (itt nincs szójajoghurt, úgyhogy sima joghurt ment bele)

só

Elkészítés:

Leturmixolom az avokádót a joghurttal, a hagymával, a fokhagymával, az összetört korianderrel és a sóval. Felöntöm a zöldséglével, majd ízesítem lime-mal vagy citrommal. Hidegen tálalom. Tálaláskor esetleg zöld korianderrel és tortilla chips-szel lehet díszíteni. Ez volt az eredeti recept.

Én úgy csináltam, hogy a megpucolt, felkockázott avokádót a lime-mal, a fél paprikával, a fokhagymával, a hagymával, a koriander levéllel, a joghurttal és a sóval összeturmixoltam, és bele a meleg zöldséglébe, ami nálunk csirke húslé volt. Ami módosítást tennék, hogy a következő próbálkozáskor nem egészben teszem hozzá a lime-ot, hanem megkérem Zolit, hogy lime levet facsarjon bele, mert sajnos így keserű lett... De az alapíz megvolt, és kecsegtetőt első próbálkozás lett belőle.

Az avokádóról azt írja az internet, hogy benne található zsírsavak segítséget nyújtanak az ideális testsúly, illetve a fogyás elérésben. Ezek csökkentik az étvágyat és megszüntetik a nassolás és folyamatos evés utáni vágyat. Az agynak azt a részét stimulálják, mely a telítettség érzésért felelős, azt az üzenetet küldve, hogy „elég volt, teli vagyok, jól laktam”. Ez a felfedezés, mely szerint bizonyos zsírsavak befolyásolják ételfogyasztásunkat, és meghosszabbítják az étkezések közötti időt, a táplálék-kiegészítők új irányvonalának nyitott utat. Ezek a zsírsavak nemcsak segítenek alakunk megtartásában, rendkívül egészségesek is, csökkentik a szív és érrendszeri betegségek előfordulását, és a rák kialakulását. Úgyhogy avokádóra fel! 

A szellemek hónapja és egyéb más nemzeti ünnepek

Szingapúrban több vallás is megfér békében egymással - a legtöbben buddhisták, őket a muzulmánok, a keresztények és végül a hinduk követik. A legtöbb nemzeti ünnep vallási és természeti eredetű. Azokat az ünnepeket, amelyek vasárnapra esnek,  hétfői szünnap követi.

2012-ben a következők a nemzeti ünnepek: 

Január 1 - Újév

Január 23-24 Kínai újév. A Kínai újév 42 napos ünnepségsorozat. A kínai városrész (Chinatown) ünnepi díszbe öltözik, mindenütt tűzijátékok durrognak, mindenütt táncolnak és zenénlnek az emberek. 

Április 6 - Nagypéntek

Május 1 - A munka ünnepe 

Május 6 - Vesak, buddhista ünnep. Vesakkor Buddha életét ünneplik a hinduk. Az ő emlékére és tiszteletére a lelkek szabadságát szimbolizálván, és a szútrákat segítvén madarakat eresztenek szabadon. 

Augusztus 9 - Nemzeti nap (Szingapúr szülinapja)

Augusztus 19 - Hari Raya Puasa 

Október 26 - Hari Raya Haji

November 13 - Deepavali. Hindu fesztivál - Kis Indiában (Little India) az utcákat lampionokkal díszitik fel az emberek, a templomokat ünnepi díszbe öltöztetik. A Deepavali a fények ünnepe. 

December 25 - Karácsony

A múlt héten épp medencében áztatván habtestem azt vettem észre olvasás közben, hogy hirtelen semmit nem látok, mintha nagyon - nagyon koszossá vált volna hirtelen a szemüvegem. Aztán néhány perc múlva eltűnt. Zoli este kérdezte meg, hogy nem éreztem-e a füstöt délután. Ekkor világosodtam meg, hogy nem koszos lett a szemüvegem, hanem minden füst volt odakinn. El is mondta Zoli, hogy most van a Szellemek hónapja, amit Szingapúrban is követnek a mélyen vallásos emberek, de inkább Malajziára jellemző ez az ünnep. És hogy miért is volt füst? Mindjárt megtudjátok!

A Szellemek ünnepe minden évben augusztásban és szeptemberében zajlik. A kínaiak hiszik, hogy a halottak lelke ekkor kóborolnak a Felvilágon. Ilyenkor füstölőket gyújtanak az utcákon a járdék mellett, hogy azok illatával távol tartsák a kóborló szellemeket. A Szellemek fesztiválját (másnéven Éhes szellemek festiválja) a kínaiak nemzeti ünnepe, a hetedik lunáris hónap 15. éjszakáján kezdődik a kínai naptár szerint - ez a Szellemek napja. Az ezt követő hónapban - a hagyomány szerint - az elhunytak szelleme, az őseink szellemei mind-mind feljönnek az élők közé az alvilágból. Ilyenkor az élők feladata ételt adni (mintegy áldozás) nekik, imádkozni értük. Az országban mindenütt füstölőket égetnek az emberek. De nemcsak füstölőket égetnek, hanem papírokat is. Ezek a papírok lehetnek sime szórólapok, ám a nagyon vallásosak pénzt vagy ruhát égetnek áldozatul. És itt jön be a képbe a kereskedelem és a leleményesség: a boltokban lehet kapni úgynevezett Szellemek fesztiválja készletet, amiben papírból és papírmaséból készült ruhák, pénzek, díszek, ékszerek vannak, és ezeket lehet elégetni áldozatul az eltávozott lelkeknek. A családok asztalánál üres helyre húsmentes ételeket kíszetenek áldozatul az eltávozott ősök szellemének. Mindezeket az áldozatokat azért ajánlják fel az emberek, hogy távol tartsák maguktól az év többi napján a szellemeket. 

Nagyon érdekes látvány a városban közlekedvén, hogy mindenütt égetnek az emberek, minden kereszteződés füstöl.

Gyiki

Gyikiről már írtam korábban itt az Ízlések és pofonok - állatkert a lakásban bejegyzésben. Gyiki nagyon megszokta nálunk - nappal csendben elvolt, ám esténként - éjszaka mindig rákezdett. Családom körében köztudott, hogy a monoton rendszeres zajokat nem bírom, mint pl. óra ketyegése, vagy épp Gyiki ciripelése. Vettem gyík elűző sprayt, amit a nyílászárókra kell fújni, és elriasztja a gyíkokat, azaz nem jönnek be... Hát a miénk ki sem ment. Hétfőn láttam az egyik nagy hipermarketben egy ragacsos gyíkpapírt, ami olyan, mint otthon a légypapír. Kiraktuk, és két nap után láss csodát! Reggelre két kicsi gyíkocska volt benne. Bár a használati kezelési útmutató szerint nem öli meg a gyíkokat, de sajnos ez a kettő kis gyiki meghaltak. Sajnálom őket, de legalább csend van a lakásban. 

Nyugodjatok békében, Gyikik!

Ó popiah

Kalandoztunk a környéken, az East Coast Roadon, és a Katong112 nevű pláza emeletén rátaláltunk a popiahra. A popiah hasonló a mi palacsintánkhoz, ámde... Frenetikusan jó! Meg van töltve mindenféle (általunk ismeretlen) sós és édes, ropogós és puha finomságokkal, fel van tekerve, aztán kis karikákra szelve.  

Rákerestünk a receptjére, és megosztjuk. 

Hozzávalók 

A töltelékhez: 

1,4 kg reszelt tarlórépa (nagylukú reszelőn)

4 db nagy reszelt sárgarépa (nagylukú reszelőn)

50 dkg kis garnéla rák megtisztítva, félbevágva (a páncélját félreteszem a főzőléhez)

65 dkg főtt sertéshús (csak annyira legyen puha, hogy vékony szálakra vágható legyen)

50 deka zöldbab (vékony szálakra vágva)

50 deka káposzta (vékonyra vágva)

50 deka natúr tofu (vékony szeletekre vágva)

2 fej fokhagyma (zúzva)

4 ek barna bab szósz

só (ízlés szerint)

csirke húslé (ízlés szerint)

olaj 

A fűszerek: 

1/2 fej fokhagyma (zúzott)

chilli szósz (10-15 nagy piros chilli paprikát összeaprítok és közepes lángon főzöm kis vízzel míg besűrűsödik)

hoisin szósz 

A tészta lehet sima palacsinta tészta (vékonyra sütve), vagy készen vásárolható wrap / tortilla tészta is. 

A töltelék elkészítése: 

1 ek olajat a serpenyőben felforrósítok, és a kockákra vágott szóját megpirítom benne, amíg kiszárad, majd azt félre teszem. 

A sertés húst és a kagyló páncéljából főzött húslevet félreteszem, a húsokat leszűröm. 

2 ek olajat felforrósítok a serpenyőben, hozzáadok 1 ek zúzott fokhagymát, és a magas lángon megpirítom benne a felvágott sárgarépát 1-2 perc alatt, majd egy nagy tányérra félre teszem. Egymás után, egyenként ugyanezt megteszem a káposztával, a babbal, a tarlórépával, és mindet külön tányérra teszem.

A serpenyőbe öntök 4-5 ek olajat és 3 ek fokhagymát, majd a barna babszószt, és 1-2 percig közepes vagy kis lángon pirítom (de figyelek, hogy ne égjen meg). Amikor kellemes illata van, megpirítom benne a felszeletelt sertést, hozzáadom a rákot és néhány perc múlva hozzáadom a pirított zöldségeket és a tofut, és lefedve kb. fél órát főzöm.

Eztán már csak a töltelékkel meg kell tölteni a palacsinta tésztát, és jó étvágyat kívánunk hozzá!!! 

Étkek

Azt már említettük korábban, hogy az ételek árának értéke nem minden esetben ugyanaz, mint amit megszoktunk Magyarországon vagy Londonban. Érdekes, hogy 20 deka trappista sajt árából egy tál frissen készült meleg ételt lehet kapni az úgynevezett foodcourtokban vagy hawker centerekben. A következőkben róluk mesélek.

A Hawker Centerek / food courtok általában forgalmas csomópontokban épültek (vasútállomások, piacok közelében; ám manapság már nagy bevásárló központokban és más kereskedelmi helyeken is megtalálhatók) az 1950-1960-as években, mivel a gyors városiasodás folyamán egyre nagyobb igény merült fel az olcsó meleg ételeket árusító helyek iránt. Az akkori kormányzat acélból építette meg ezeket, hogy az engedély nélkül működő kifőzdéket és utcai árusokat egy helyre tömörítse, és egységesített szabályozás alá vesse és később ellenőrizze, felügyelje azok működéést. Ezek előfordulása általános Szingapúrban és Malajziában. A kettő között a nagy különbség az, hogy a food courtok légkondícionáltak, tisztábbak mint a hawker centerek, ezáltal kicsit drágábbak is. Ez senkit ne ijesszen el a hawker centerektől, ugyanis magas higiénés előírások szabályozzák a működésüket, rendszeres élelmiszeripari és egészségügyi ellenőrzésekkel biztosítja a kormányzat a kiváló higiénés állapotokat és a megfelelő, egészséges alapanyagok beszerzését és felhasználását. A hawker centerekről a www.myhawkers.sg interaktív internetes portál ad hasznos információkat, és ezen a portálon keresztül lehet elérni a működésüket felügyelő kormányzati szerveket, amennyiben reklamálna az ember minőségi kifogás / higiénés probléma miatt. 

Tehát általában úgy néznek ki ezek a helyek, hogy egy teret körbe ölelnek a kifőzdék, ahol megtalálható minden: csirke, hal, sertés, marha ételek, zöldséges ételek, levesek, gyümölcslevek (frissen készültek), édességek. Muszáj kiemelni, hogy minden frissen készül, szem előtt! Általában halételeket szoktam enni; a hal itt sokféle tengeri herkentyűt és (míly meglepő) halat jelent: rák (több féle), polip, lazac, másféle halak, kagyló... Több féle ízesítésben lehet kapni számos körettel (tészta, rizs, zabpehely); bár azt hiszem kijelenthető, hogy általánosságban mind csípős és szinte mindben van gyömbér, ami isteni ízt ad az étkeknek. 

Egyik nagy kedvencem a leveses néninek hívott kifőzde, ami szinte mindenütt megtalálható, és van, ahol bácsi a néni. A dolog úgy néz ki, hogy van egy pult, tele rakva zöldségekkel (zöld levelek, saláták, paradicsom, hagyma, gombák ....), tofuval (legalább 3 féle módon előkészített; natúr, sült vagy rántott), általában nyers húsokkal (főleg hal, rák, halgolyók - majd róluk még írok -, polipok) és egyéb nyalánkságokkal, mint a mindenféle tengeri zöld algák, főtt tojás. Ezekből egy tányérba kiválaszt 6-7 darabot a vásárló, és odaadja a pult mögött álló néninek / bácsinak, aki összevagdossa a hozzávalókat, beleteszi egy kosárkába, amit egy nagy kondérban főz néhány percig. A kondérban valamiféle lé bugyog (talán hús alaplé?) - tehát ebben főzi néhány percig a kiválasztott hozzávalókat és egy másik kosárkában a kiválasztott tésztát főzi; majd megkérdi, hogy levesként vagy száraz ételként kéri-e a vásárló az étket. A kettő között az a különbség, hogy így is - úgy is kap a vásárló levet, csak ha szárazként, akkor keveset egy kis tálkában mellékelve, a levest meg no komment. Tehát a tésztát és a kiválasztottakat néhány perc után egy nagy tányérba teszi a néni, és jó étvágyat hozzá! Lehet ízesíteni szójaszósszal, pepperoni paprikával vagy chili paprikával. Pálcikával és kanállal eszik az emberek ezt a finomságot. A térfogata kb. 5 deci, de inkább több, úgyhogy egy főételnek lazán elmegy ez az étek. Másik kedvencem Tom Yam leves, ami nagyon csípős tengeri herkentyű leves.