Barátok

A barátainkról még nem írtunk / nem írtam, úgyhogy most megteszem.

Zoli munkahelyén nagyon jó a légkör (irigylem is ezért), a kollegalitás, az egymás segítése, az új ember "beszoktatásának" segítése mindenki számára alapvető még úgy is, hogy akár szabad napját "feláldozza". Ő Catherine, aki "elvitt" minket anno vásárolni, hogy megismerjük a dolgokat, a helyi sajátosságokat, és lelkesen és kimerítően elmagyarázott mindent, amiről fogalmunk nem volt, hogy micsoda. Az, hogy nem tudjuk egy akármiről, hogy micsoda, nem minden esetben a mi hibánk. Amennyiben angolul is rá van írva a termék neve, akkor elővesszük a google fordítóját, és máris egyenesben vagyunk. Vagy megkeressük, google-val, hogy mire is való az adott dolog. Ami nehézséget okoz az az, amikor nincs angolul ráírva a termékre a neve, vagy nincs angol  / magyar megfelelője... Ilyenkor jön a meri vagy nem meri játék - de hála Catherinnek, sok mindent ismerünk már. Catherine nagyon kedves, és nem mellesleg a közelben lakik, úgyhogy gyakran hazahozza kocsival Zolit (így több időt tölthetünk a konditeremben). Kollégák közül van még Tamás, Dani, Petra - akik magyarok. És van Balázs meg a család. Balázs a nyáron vérszemet kapott Szingapúrra, miután megtudta, hogy mi jövünk. A párja, Szilvi támogatta az ötletet, és a szerencse is melléjük szegődött. Pozíció meglett, kiscsalád 3 gyerekkel már 3 hete itt vannak. Ők a "két legyet ütöttünk egy csapásra", mert egyrészt Zoli kollégája körbe is beletartoznak, másrészt a gyerekekkel és Szilvivel nagyon jól megértjük egymást. 

Végül, de nem utolsó sorban van Vera és Gyula, két kedves emberke, akikkel igen hasznosan lehet az éjszakákat eltölteni egy foodcourt asztalánál, és a világ dolgait megbeszélve.... Így, ahogy a képen látható :D