Barátok

A barátainkról még nem írtunk / nem írtam, úgyhogy most megteszem.

Zoli munkahelyén nagyon jó a légkör (irigylem is ezért), a kollegalitás, az egymás segítése, az új ember "beszoktatásának" segítése mindenki számára alapvető még úgy is, hogy akár szabad napját "feláldozza". Ő Catherine, aki "elvitt" minket anno vásárolni, hogy megismerjük a dolgokat, a helyi sajátosságokat, és lelkesen és kimerítően elmagyarázott mindent, amiről fogalmunk nem volt, hogy micsoda. Az, hogy nem tudjuk egy akármiről, hogy micsoda, nem minden esetben a mi hibánk. Amennyiben angolul is rá van írva a termék neve, akkor elővesszük a google fordítóját, és máris egyenesben vagyunk. Vagy megkeressük, google-val, hogy mire is való az adott dolog. Ami nehézséget okoz az az, amikor nincs angolul ráírva a termékre a neve, vagy nincs angol  / magyar megfelelője... Ilyenkor jön a meri vagy nem meri játék - de hála Catherinnek, sok mindent ismerünk már. Catherine nagyon kedves, és nem mellesleg a közelben lakik, úgyhogy gyakran hazahozza kocsival Zolit (így több időt tölthetünk a konditeremben). Kollégák közül van még Tamás, Dani, Petra - akik magyarok. És van Balázs meg a család. Balázs a nyáron vérszemet kapott Szingapúrra, miután megtudta, hogy mi jövünk. A párja, Szilvi támogatta az ötletet, és a szerencse is melléjük szegődött. Pozíció meglett, kiscsalád 3 gyerekkel már 3 hete itt vannak. Ők a "két legyet ütöttünk egy csapásra", mert egyrészt Zoli kollégája körbe is beletartoznak, másrészt a gyerekekkel és Szilvivel nagyon jól megértjük egymást. 

Végül, de nem utolsó sorban van Vera és Gyula, két kedves emberke, akikkel igen hasznosan lehet az éjszakákat eltölteni egy foodcourt asztalánál, és a világ dolgait megbeszélve.... Így, ahogy a képen látható :D

Süssünk - süssünk valamit...

Lelkesen járunk kondizni hetente háromszor, esszük a kalóriaszegény helyi ételeket, a sok halat, kb. feleannyit eszünk mint Londonban, és megvan az eredménye is mindennek. Néha-néha azért sütünk is, mert szeretünk. Alább két egyszerű receptet osztunk meg. 

Tojásmentes piskóta

Ennek a süteménynek az a története, hogy régesrég Readingben, ahol önkéntesként dolgoztam, sokszor sütöttem Ruthie-val ezt. Egyszerű, gyors, finom sütemény. 

Hozzávalók (2 db 20 cm-s tortaformához): 

• 225 g Graham liszt
• 2 tk sütőpor
• 175 g kristálycukor
• 6 ek napraforgó olaj
• 250 ml víz
• 1 tk vanília esszencia
• 4 ek málna / eper /szeder / ribizli lekvár

Elkészítés: 

A két tortaformát kivajazom és sütőpapírral kibélelem. A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy tálban összekeverem a lisztet és a sütőport belekeverem a kristálycukrot. Hozzáadom a napraforgó olajat, a vizet és a vanília esszenciát, majd 1-2 percig kézzel keverem. Egyenlően elosztom a két formában a tésztát. Az előmelegített sütőben 25-30 percig sütöm (tűpróba!). A formában hagyon kihűlni a tésztát, majd kifordítom, és leveszem a sütőpapírt róla. Az egyik tészta tetejét megkenem a lekvárral, ráteszem a másik tésztát és kész is! Jó étvágyat hozzá!

Judit és Attila 90 napos diétához illeszkedő recept-blogja igazi aranybánya számunkra! Bár már Londonban leálltunk vele kb. 50-60 nap után, mégis büszkék voltunk, mert rengeteg kihívást vettünk sikerrel. Zolinak nehéz volt az, hogy egy nap csak egyfélét ehet (csak fehérjét pl), tehát ha ettünk egy jó kis sült csirkét, akkor nem volt mellette krumpli / rizs  köretnek, hanem friss saláta. Nekem kihívás volt, hogy délelőtt csak gyümölcsöt lehet enni - nálam alapvető a sós reggeli. Nem igazán szeretem az édes ízeket, bár néha rácuppanok a témára, és egy jó kis fonott kalácsnak nem tudok ellenállni - de a végén egy kis sonka kell, hogy lefojtsa az édes ízt. A gyümölcsnap mindkettőnknek kihívás volt. Úgyhogy leálltunk vele. Úgy mondanám, felkészültünk az itteni életre, mert itt van, amikor szinte csak gyümit eszünk egész nap, és nem érzünk oly éhséget, mint Londonban. 

Tehát, Attila és Judit blogjánál tartottunk. Mindenkinek ajánljuk szeretettel, ötletes ételek vannak benne, jellemző, hogy könnyű őket elkészíteni, és onnan még csak jókat sikerült főznünk. Aki Zolihoz szeretne közel kerülni, annak adok egy tippet: KÓKUSZ! Zoli ugyanis imád mindent, ami kókuszos. Egyszer rátaláltam Juditék Bounty-s kiflijére, amit meg is csináltam. Íme a recept:

Hozzávalók 8 darabhoz: 

Tészta:

• 300 g liszt
• 1 teáskanál só
• 35 g cukor
• 1,5 dl langyos tej
• 1/2 zacskó porélesztő
• 35 g olvasztott margarin/vaj
• 1db tojás

Kókusz rész:

• 1 dl kókusztej (annyit változtattam, hogy másfél - két deci kókusztejjel kenhetőbbé válik, nekünk egy decivel túl tömény lett)
• 2 evőkanál kókuszreszelék
• 1 evőkanál keményítő vagy rétesliszt
• 1 evőkanál cukor

Kakaós rész:

• 2 evőkanál kakaópor
• 1 evőkanál cukor
• olvasztott margarin/vaj

Kenéshez: 

• 1 tojás

A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A lisztben elkeverjük a sót, hozzáadjuk az élesztős tejet, az olvasztott margarint/vajat, illetve a tojást, majd addig dagasztjuk, amíg el nem válik a kezünktől és a táltól a tészta. Langyos helyen 25-30 percig kelesztjük. A kókusztejet lassú tűz melegíteni kezdjük, elkeverjük benne az evőkanálnyi cukrot, a kókuszreszeléket és a keményítőt, majd folyamatos keverés mellet egészen sűrűre főzzük. Hagyjuk kicsit hűlni. A megkelt tésztát két egyforma darabra osztjuk. Mindkét tésztadarabot lisztezett felületen vékony kör alakú lappá nyújtjuk, az egyiket megkenjük olvasztott margarinnal/vajjal, megszórjuk egy evőkanálnyi cukorral, majd a kakaóporral, erre kenjük a kókuszos masszát és végül beborítjuk a másik vékonyra nyújtott tésztalappal. 8 egyforma körcikkre vágjuk és a hosszabbik oldaluktól kezdve feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsin  hagyjuk pihenni a kifliket, amíg a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Mielőtt betolnánk a sütőbe, kenjük le a tetejüket enyhén felvert tojással, majd 15 perc alatt süssük készre. 

Hidegen és melegen egyaránt isteni!  

Szusiságok :D

Korábban már írtunk az itteni étkekről, a gyümölcsökre, a készételekről, az újdonságokról... Azt hiszem, egyértelmű, hogy nálunk a gasztronómia, a gasztrománia előkelő helyen áll (lelkünkhöz hasunkon keresztül vezet az út)... Ha 3 hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy imádni fogom a szusit, a szasimit, a nigirit, akkor első körben a szótárhoz ugrok, vagy a guglihoz (mert a gugli jó barátunk) és megkeresem, hogy mik is ezek. Nagyon sok típusa van a szusiknak, de most csak azokra térek ki, amiket már megismertünk.

A szusi főtt, ecetes rizs, amit leggyakrabban hallal vagy más tengeri herkentyűvel. Több formában készítik; a száraz, préselt alga lapo kba (nori) tekert változata a makisusi, a kis tekercske a nigiri, a nyers hallal készült falatkák pedig a szasimik. A mai japán szusi már nem sokban hasonlít a hagyományosra. Eredetileg csak a halat fogyasztották el, a készítéséhez használt rizst eldobták. A mai változatot, amit világszerte szusiként ismernek, a  gyorsételek egyik korai változata. Az autentikus szusihoz a rizst erjesztik, ám a maiban rizst nem erjesztik, így gyorsan elkészül, és kézzel is könnyen elfogyasztható. 

A nigiriszusi  rizsből formált ovális gombóc, amit kézzel formáznak, és rendszerint feltét, illetve wasabi kerül rá. A feltét rendszerint hal (lazac, tőkehal, tintahal, tonhal) vagy egyéb tengeri herkentyű (polip, rák). Bizonyos feltéteket vékony noricsíkkal rögzítenek a rizshez, ezek közé tartozik a tintahal, az angolna, a polip és az édes rántotta. Egy adag szusiban a felsorolt feltétek közül mindig csak egy szerepel. A gunkanmaki a nigiriszusi egy fajtája: ovális, kézzel formált rizsgombóc, amit noricsíkkal kötnek át, mert belsejében lágy vagy apróra vágott töltelék található, például kaviár, osztriga, majonézes kukorica vagy épp fürjtojás. 

A makiszusi henger alakú, készítésekor a rizst és tölteléket leggyakrabban nori lapba tekerik. A tekercset hat-nyolc szeletre vágják fel. Leggyakoribb fajtái: a futomaki, ami noriba tekert vastag tekercs, 3–4 cm átmérőjű is lehet. Két-háromféle töltelék található benne, ezeket úgy válogatják össze, hogy ízben és színben is kiegészítsék egymást. Gyakran vegetáriánus, de  előfordul kaviárral vagy apróra vágott tonhallal töltve is.

A hoszomaki noriba tekert vékony tekercs, kb. 2 cm átmérőjű. Rendszerint egyfajta tölteléke van, gyakran tonhal, uborka. Egy fajtája az uborkával töltött kappamaki. Hagyományosan nyers hal és más fogások közt eszik, hogy a fogások íze elváljon egymástól. A nyers tonhal töltelékű tekkamaki n a hoszomaki egy fajtája. Az uramaki közepes méretű tekercs, legalább kétféle töltelékkel. Ennél a rizs van kívül és a nori belül: a tölteléket körbeveszi a nori, ezt a rizs, ezen pedig külső borítás, például szezámmag van. Különféle töltelékkel készíthető, például tonhallal, rákkal, avokádóval, majonézzel, uborkával, répával. 

A közelben két nagy szupermarket van, ahol lehet szusit kapni. Arra már rájöttünk, hogy későn kell menni, mert záráshoz közeledvén leárazzák a szusikat. A szusi mindig friss kell, hogy legyen, el kell hogy fogyjék. Ezért járunk este 7-8 körül a boltba vacsoráért.  Azt mondják, hetente kétszer kell, hogy egyen halat az ember gyerek, hogy egészséges maradjon... Hát mi eszünk  - ha rajtam múlna, akár minden este is, mert ezek a falatkák.. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, egyszerűen fantasztikusak! A friss nyers hal (lazac, tonhal, polip, rák) - egyszerűen megbolondulok értük! 

Ami mókás az az, hogy a halászlevet nem szeretem, már a szagát sem bírom, a füstölt lazacot is kihagyom életemből - így meg... Imádom :D Úgyhogy reménytelen szusifogyasztókká váltunk, főleg mert itt nemcsak a megfizethető, hanem az olcsó kategóriába esik.

Állatkert

A blogunk neve Állatkert a világban. Állatkertről eddig még nem volt szó - ezt a hiányt most pótoljuk. Kedves barátainkkal két hete egy vasárnapot a szinapúri állatkertben töltöttünk. Az állatkert itt is állat- és növénykert, csakúgy, mint Budapesten. Nagyon jól éreztük magunkat, egyrészt a társaság volt fantasztikus, másrészt a látnivaló, a sok állat, a különleges növények, a gyönyörű környezet. 

 

Láttunk sokállatos bemutatót, amelynek sajnos csak az utolsó  10 percét kaptuk el. Eme tíz perc alatt láttunk kis kígyót, közepes kígyót, nagy kígyót, majmokat, teknőcöt és szabadon repülő, célra tartó papagájokat és kakadukat, meg majmokat. Az óriáskígyó keresés mókás volt, mert - mint utólag kiderült - a nézőtéren egy titkos ülés alá még az előadás előtt elrejtették a 14 kilós, több méter hosszú kígyót, akit a nézők kerestek és találtak meg. Az biztos, ha alám lett volna elrejetve, akkor sokkot kaptam volna, a sikításról meg a sírás-rívásról nem is beszélve, annyira irtózom a kígyóktól. 

Elefánt bemutatót is láttunk. Az elefántok farönköket szállítottak ide-oda, "balettoztak",  játszottak. Később lehetett (megfelelő összeg befizetése után) kicsit elefántlovagolni. Volt tigris, orrszarvú, oroszlán és zsiráf etetés. 

Volt lepkekert, majomkert - óóóóóóó ez fantasztikus hely! -, ami vékony hálóval volt letakarva, és a hálón belül a majmok szabadon mozoghattak, és lehetőségünk nyílott megsimizni őket. Kacsák is voltak. A simizés létrejöttét nagyban segítette a délután ránk zúduló trópusi eső,  ami elől szegény kis majmocskák összebújtak, próbáltak szárazon maradni, gyakorlatilag lefagytak. 

Az ott töltött 6 óra pikk-pakk eltelt, és nagyon jó volt. Az állatkertben rengeteg program van, éjszakai szafari, vízi világ (bár ez még építés alatt áll), meg sokminden más. Jövőre is megyünk, ugyanis megérkezett TiaTia és KaiKai, a két óriás panda Kínából! Még karanténban vannak és szokják a klímát, jövőre meg is fogjuk őket látogatni.

 

Pulau Ubin

Mielott belekezdek jelzem, hogy az itt helyben vasarolt uj laptopomon nincs magyar billentyuzet, igy az en iromanyaim ekezet mentesek lesznek, de hala az emberi agy hihetetlen kepessegeinek ez nem fog gondot okozni :). 

Reg szoltam (nem szandekosan teszem), de most igyekszem potolni lemaradasom, mert meselni valonk az van dogivel.

Pulau Ubin Szingapurtol eszak-keletre talalhato, kis lelekveszto halaszhajoval 5 dollarert kozelitheto meg, az ut nem tobb 10 percnel a nyilt vizen.

Kulonlegessege hogy egy kozel erintetlen mangrove erdo, mocsar az egesz sziget ahova a latogatok 90%-a bringazni, turazni megy. Mi is ezzel a szandekkal keltunk utra, meg hogy persze lassunk ilyet eloben. 

A mangrove erdok az edes es sos vizek talalkozasanal a tropusi tengerpartokon talalhatok. Legszembetunobbek a hatalmas gyokerek melyek lathatoak a felszinen, a levegoben enyhen rothado szagokat erezni, es a kornyezet, ha az ember odafigyel folyamatosan eletjeleket ad: madarak, rovarok, ki tudja milyen elolenyek hallatjak hangjukat. Varazslatos atmoszferaja van. No ebbe a legkorbe csoppen az ember. A kikotobol a kis faluba vezet az ut ahol oriasi a nyuzsges, par etterem es megannyi kerekpar kolcsonzo hivogatja az embereket. Kivalasztottunk egy kolcsonzot, kiprobaltunk par bringat es kis alkudozas utan 25 dollaert kibereltunk ket bicot egesz napra.

A szigeten egyebkent szuper minosegu beton utak vannak a fobb utvonalakra, de akik mereszebbek azok levaghatnak, es a dzsungelben probalkozhatnak, illetve van 3 fele haladoknak ajanlott kerekpar utvonal is.

A legkor leirhatatlan, alapbol adott a meleg, 30 fok koruli levego a brutalis para es az embert korulveszi a dzsungel, sok esetben csak magunk voltunk, epp nem jart arra senki. Ha az ember nem csak teker, hanem figyeli is a kornyezetet, csodakat vehet eszre. Egy megmozdulo hullo, valami repulo madarfeleseg.

Jo ket es fel orat tekertunk, bejartunk sokat a szigetbol, de nem mindent. Ezalatt elfogyasztottunk kozel 4 liter vizet, majd amikor kifogytunk, egy helyi kis bungalloban vettunk hideg, hutott kokuszt, amibol szivoszallal ittuk a kokusztejet. Aki nem probalta meg mindenkepp tegye, semmi koze a megszokott kokusz izhez, egy teljesen mas, cukros izvilaga van, de hidegen kellemes. Miutan megittuk, kanallal kiszedtuk a kokusz husat is es megettuk, ez is erdekes, kisse pepes, es megintcsak nyomokban fedezheto fel a kokusz ize.

 

Andinak sajnos sikerult olyan bringat valasztani, aminek a valtoja meghalt ut kozben igy az emelkedos reszeket buktuk es tolni kellett. Ez egy ido utan elvette a lelkesedesunk es visszatekertunk a kis faluba, mondvan eleg is volt elsore, ebben a brutalis idoben, plusz ehesek is lettunk. Gyakorlatilag mindenki aki jart itt kiprobalja a Chillis rakot, igy mi is nekigyurkoztunk. Rutinos rakevonek nem mondanam magunkat igy ha filmet forgattak volna arrol hogyan fogyasztjuk el a rakunkat - ami hozzateszem, oriasi, mint egy tanyer akkora- nos, abbol inkabb karikatura film lett volna, viszont mi nagyon elveztuk :)

Visszavittuk a bicokat, beleszagoltunk valami kinai eloadasba ami a falu kozepen zajlott egy szinpadon es kellemes faradtsaggal a labunkban visszafele vettuk az iranyt. Jo volt, oriasi elmeny a dzsungelben bringazni, korulnezni es olyat latni amit eddig csak National Geograficban lattuk. Ez nem az azurkek, kepeslap alom szigetek egyike, furdeni sem lehet, de amit ad az leirhatatlan. 

Meg megyunk! 

Én és a ruhák...

Tárárárááááááááááááááááááááááááááááámmmmmmmmm!

Tegnap sikerült fürdőruhát venni! :D