Szingapuri karacsony rovidgatyaban

Bevezeteskent nezzuk miket tapasztaltunk idojaras teren, foleg az elmult ket es fel honapban. Ahogy hallottuk a helyiektol, kollegaktol itt az esos idoszak, a monszun valamikor Oktober kozepen kezdodik es tart uj evig. Ezt gyonyoruen lehetett is erezni, nap mint nap egyre tobb volt a sotet borongos ido es az eso. Az eso altalaban igen intenziv, otthon ritkan tapasztalt -az ablakon sem latni ki tipusu- viszont aranylag rovid, 1-2 orat tart. Tiszta napsuteses ido hetente egyszer ketszet volt csak. A homerseklet is erezhetoen lelhult, na persze panaszra semmi ok es a cimben szereplo kis moka is erre utal. A leghuvosebb 24 fok volt amit mertunk ha jol emlekszem. Most December vege fele, az unnepek kozeledven valahogy olyan erzesunk volt hogy kezd visszafordulni minden es egyre-egyre kevesebb a borongos ido, es tobb a napos. A homerseklet szerintem atlagosan olyan 28 korul mozog, a paratartalom eleg magas. 

No hat ebben az idojarasban futottunk neki az idei karacsonynak. Erdekes erzeseket mozgatott meg az emberben amikor elment bevasarolni es mindenhol szoltak a karacsonyi dalok, szepen feldiszitve minden, de ugyanugy mindenki papucsban, rovidgatyaban, poloban maszkal. Fat is vettunk, persze mu, de vegulis nekem semmi bajom vele, ranezesre senki nem mondja meg hogy nem elo. Andi csinalt ra diszeket, csodaszep masnikat, es sutottunk mezeskalacsot is, amiket felaggattunk a fara disznek, na meg persze eszegetunk is olyan sok keszult, hogy meg mindig akad egy-ket darabocska:).

Es ne feledkezzunk meg Andi csillagos otos sajtos rudjarol sem. Ebbol sem ket darabka fogyott.

Vendegeink is voltak, Vera-Gyula paros. Gyula dolgozott este 5-igy nem akartuk tulvallalni a karacsonyi keszulodest. Hoztak egy remek kis karacsonyi kosarkat, benne pulykaval es sonkaval, ehhez keszitettem 3 fele krumplipuret. Egy ceklasat, egy zoldborsosat es egy simat. Emelle keszult egy mangos, sargadinnyes, maracujas salata joghurtos, mezes ontettel es egy szuper kis torta

.

A karacsony velejaroja a halaszle es vendegeink kulon kerese is ez volt, igy hat eletem elso halaszlevet is elkovettem. 

Vettunk 1 talca lazac fejet, 1 talca hal ikrat es belsoseget es ket friss -jegrol pattant- jokepu tilapia-t. A tilapia troposi eredetu halacska, ha jol tudom Amerikaban nagyon szeretik es a helyi magyar kozosseg is ezt ajanlotta a halaszlebe. Tobb helyrol is kaptam tanacsokat, majd nagy levego es nekikezdtem. Eloszor kifileztem a halacskakat es a szep tiszta husit felretettem. Majd kicsit megpucoltam a lazac fejeket es ket nagy fej hamgyat felvagva egy nagy labasba feltettem foni oket. Mellettettem a tilapiak filezes utan maradt csontjat es uszonyat, a fejeket es a belsosegeket. Bo 2 oran at foztem lassu tuzon, majd  hozzaadtam a meg otthonrol hozott piros paprikat. Nem kevertem el, hagytam hogy a zsiros felszinen a paprika feloldodjon, majd lepasziroztam, beizesitettem. Talalas elott hozzaadtam a hal filet par percet forraltam rajta es zsuppssz el is fogyott.

A tortanal nezelodtunk meg karacsony elott, hogy mi legyen a befuto es talaltunk egy ranezesre szuper jonak tunot, az eredeti recept itt ugyhogy erre is esett a valasztasunk. Elso nekifutasra eleg neheznek tunt, de miutan vegeztem vele azt kell mondjam nagyon egyszeru es finom is:)

A tesztahoz:

- 50g kakaopor

- 1 kavescseszenyi kave

- 200g vaj

- 100g cukor

- 100g liszt

- 1,5 tk sutopor

- 2 tojas

A kremhez:

- 200g vaj

- 4 evokanal kakao

- 100g porcukor

A grillazshoz:

- 150g cukor

- dio

- szolo

A sutigolyokhoz:

- maradek teszta (lasd lentebb majd)

- maradek krem

- 100g etcsokolade

A grillazsos csokitorta receptje es elkeszitese:

Eloszor is melegitsuk elo a sutot 160 fokra legkeveresen, majd vajazzuk es lisztezzuk ki a tortaformat. Az eredeti recept nem ter ki ra hogy mekkora formaban sutottek, ez okozott is fejfajast, leven a tortalapot utolag majd kette kell vagni. A mennyisegekbol latszodik hogy nem oriasi, nagy vastag valamire kell keszulni igy Andi biztatasara is a ket kisebb tortaformat valasztottam es ket kulon lapot sutottem egy nagy helyett, plusz egy minimalisat kulon ami a kis golyokhoz kell majd. Ha valaki egy nagy tortat sut, akkor a tortalap tetejebol kell vagni egy nagyon vekony reteget ami megy majd a golyokhoz es utana megfelezni. 

A tesztahoz a vajat, kavet, cukrot es a kakaoport osszemelegitjuk es felretesszuk ulni. Ha mar nem tartunk tole hogy rantotta lesz a tojasokbol, akkor adjuk hozza a ket tojast es a lisztes sutoport. A kesz teszta masszat adagoljuk egyenloen a ket kis formaba es 25 percre tegyuk a sutobe. En fogpiszkaloval ellenoriztem 25 perc letelte utan.

A kremhez a vajat (amit jo elore vegyunk ki melegedni) keverjuk kremesre adjuk hozza a porcukrot es a kakaoport es jo alaposan, turelmesen keverjuk kremesre es szep egynemuve. A grillazshoz en egy kis szilikon jegkocka tartot hasznaltam. Felmelegitettem es megkaramellizaltam a cukrot, raktam egy-egy szem diot a jegkockatarto aljaba es raontottem a karamellt. Itt ugyeljunk arra hogy csak minimalis karamellt ontsunk e formaba kulonben vastag lesz es ehetetlen miutan megszilardult, szoval csak annyit hogy korulbelul bevonja a diokat, nem kell tobb. Kozben ha kihultek a tortalapok vegyuk ki oket es kezdhetjuk az osszeallitast.

Az elso lapra kenjuk a krem harmadat, majd johet a masodik lap, erre a krem kovetkezo harmada. Ha ezzel megvagyunk, akkor a kulon kis tesztareszt morzsoljuk ossze, keverjuk ossze a maradek kremmel, gyurjunk belole kis gombocokat, golyokat es tegyuk felre oket. Vizgoz felett olvasszuk meg a csokit, es amig olvad szorjuk meg kakaoval a tortat. Ha megvagyunk, es a csoki is felolvadt, akkor martogassuk bele a golyokat felig, tegyuk felre oket egy tanyerra hulni, megdermedni. En mindkettot betettem a hutobe fel orara.

Ha megdermedtek, akkor mar csak a diszites van. Rakjuk ovatosan a kakaoporos torta tetejere a kis golyokat, helyezzuk mellejuk a grillazsos dio darabokat es diszitsuk par szem szolovel. Az egesz mehet vissza a hutobe es lehet fogyasztani.

Igy telt a szingapuri karacsony nalunk.

Boldog karácsonyt!

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánunk!

Steak otthon - Ribeye steak

A steakek vilagaban tett ujabb kalandozasom tukreben ma egy remek Angus Rib eye steaket keszitettem el itthon. Az Angus marha Skociabol szarmazik es eleg jo hirnevnek orvend. Husa zsirszovetekkel van telis tele ami remek izt ad neki. A magas hatszin (Rib), vagy nekunk magyaroknak rostelyos a legszebb resze a hatszinnek. Arban osszehasonlitva az elozo bejegyzesben elkeszitett Striploinnal boven a duplajaba kerult, bar ebbe nagy szerepe volt az Angus fajtanak is. Itt jegyzem meg lehet kapni Kobe steaket is itt nalunk, biztosan ki fogom probalni kerul amibe kerul. Annyit erdemes tudni a Kobe marharol hogy Japanbol szarmazik hihetetlen minoseget kepvisel, texturaja teljesen egyedi a hus teljes egeszet behallozza a finom zsirszovet...na de errol majd kesobb:)

Szoval a mai aldozat egy gyonyoru szelet Rib eye volt. Az elkeszitesen nem valtoztattam, pici olajjal korbekentem, kapott sot es borsot boven, hagytam szoba homersekleten allni amig a sult krumplit es a hamgya karikakat elkeszitettem, majd sutottem neki egy szep kerget szaraz, forro serpenyoben es ment be az elomelegitett 140 fokos sutobe. Leven ez a husi fele vastag mint a Striploin kevesebb ido kellett neki, igy 4 perc utan ki is vettem a sutobol. Igazi medium lett, ez most nem volt atmenet a medium rare kozott.

Az ize erezhetoen mas mint az elozoe, nekem porhanyosabb es izletesebb volt, valahogy mas elmeny volt.

December - december

Ez a december nagyon más, mint az eddigi megszokott. Nincs hideg, nincs hó, nincs sötét reggel... Ez mind jó. Csakhogy mi a hideg, havas télhez vagyok hozzászokva. Meg ahhoz, hogy minden karácsony-lázban ég, minden fel van díszítve karácsonyra. 

Ez Szingapúrban kicsit máshogy van. Egyrészt a már említett hó-hiány... Másrészt a sok együtt élő kultúra mind-mind hatással van az "egységes" szingapúri kultúrára és szokásokra, ezért mind-mind egyformán jelen van, és nincsen egy uralkodó eszme/irányzat, mint otthon (ezért itt ünneplik a keresztény, a kínai, a maláj új évet többek között). Persze karácsonyi díszítések itt is vannak országszerte, városszerte. Az angolszász hagyományok máig élnek, mint pl. a gyömbérember, a karácsonyi pulykasült és természetesen a karácsonyi dalok mindenütt... Mókás egyébként hallani a hófehér havas karácsonyról szóló dalokat egy olyan helyen, ahol nappal 32 fok van (este 10-re lehűl 27-re). Igazi fenyőfák nincsenek (természetesen, mert ebben a hőségben két nap alatt elhullajtanák leveleiket), csak műfenyők. Mindent összevetve minimális karácsonyi hangulatunk van. 

Adventi koszorúnk már van, ezzel segítve karácsonyi hangulatunk emelését. A mi koszorúnk alapja egy egyszerű hungarocell alap. Lehet kapni műfenyőből készültet, de olyan lagymatagok szegények, hogy az élettől is elveszik kedvemet... Tömött moha-alapok nincsenek (az időjárás végett ne is legyenek). Lehet még fűzfa alapokat venni, de azok engem tövis koszorúra emlékeztetnek, az pedig egy másik, szomorú történet, úgyhogy kizárásos alapon maradt a a hungarocell alap. Ezt bevontam díszítő szalaggal és dekor ragasztó pisztollyal (ami speciális gyantát olvaszt meg, és így ennek segítségével szinte mindent össze tudok ragasztani) rögzítettem hozzá a mécseseket, a fahéj, az ánizs és a szegfűszeg darabokat és a két masnit. Nem nagyon lehet itt gyertyákat venni, úgyhogy nekünk IKEA temető - stílusú mécseseink vannak (még londoniak), míg Szilvi színes szülinapi gyertyákat tett a koszorújukra. Nagyon szép darab, jó hangulatot csinál, kellemes illata van, és természetesen akár jövőre is használható lesz, ami a takarékoskodás egy formája. 

Az adventi naptárunk elég alternatívra sikeredett, ugyanis a csoki elolvad szobahőmérsékleten, helyette azt találtam ki, hogy 24 csipeszt felakasztottam a falra, mindegyikbe egy-egy papírdarabkát tettem apró kedvességgel megtöltve. Zoli feladata minden nap egyet kinyitni és örülni neki. A neki örülés nem kötelesség, de ő nagyon örül nekik :D 

Mikulás is járt nálunk csomaggal, ajándékkal. 

Hangulatserkentőként a mézeskaláccsal is próbálkoztam. Imádok sütni, de ez eddig kimaradt az életemből (gyakorlatilag még sosem csináltam). Ám az idén neki futottam. Sok recept átnézése után Moha receptjére esett választásom. Az ő gasztroblogjából már több receptet készítettem el, és mindig nagy sikert arattak az étkek. Ezért esett erre a mézeskalácsra a választásom. Meg azért, mert relatíve kevés hozzávalót is kér a recept. Minden esetben, amikor új receptet próbálok ki alkalomra, néhány nappal / héttel előtte megsütöm ugyanazt próbaként. És természetsen a próba mindig tökéletesen sikerül, míg a mestermű nagyon nem. Ez természetesen most is így történt - a próbasütés isteni lett: jól gyúrható és nyújtható a tészta, finom az íze. Aztán a valódi sütés, amit Vikivel, egy öt éves tündérrel készültem kiszaggatni és megsütni már nagyon nem sikerült jól, dehát így van ez, egyszer fenn, egyszer lenn. Viki mindenesetre kitartóan drukkolt, amíg szerencsétlenkedtem a tészta nyújtásával. (Apropó, kinek van ötlete, hogy a már két napja álló, túl kemény mézeskalács tésztát hogy lehet megpuhítani?) Ügyesen kiszaggatta a csillag és szívecske formákat, lukakat fúrt bele, hogy  fel lehessen akasztani, majd a sütőpapírra tette őket. Aznap este Viki nálunk aludt - másnap jött a családja többi tagja, és Timivel, a 3 éves kishúgával közösen kidíszítették színes tojás fehérjével és kis cukorkával a már kész mézes kalácsokat. A kalácsok most a sütőben száradnak, és majd a karácsonyfájukra kerülnek.

Karácsonyfánk is van (természetesen műfenyő a környezetvédelem és a takarékosság jegyében, valamint a választékvégett, hogy csak műfenyőt lehet kapni), bár még csak dobozban. Égőkat is vettünk rá. Persze ez sem lehet egyszerű, ha én is benne vagyok a történetben, ugynis Szingapúrban háromágú a dugó, mint Nagy-Britanniában, a boltban vásárolt égősor (made in China) dugója kétágú, mint otthon. Még jó, hogy van átalakítónk hozzá. De hogy őszinte legyek, eszembe nem jutott volna az égő dugóját megnézni a boltban. A díszek pedig mézeskalácsok lesznek és papír csillagok. A csillagok elkészítése egyszerű, és a színes ötletek blogon található (kékre tessenek kattintani az elkészítési útmutatóért).

Már csak a karácsony előtti takarítás van hátra, meg a bevásárlás, és éljen karácsony! 

A szerelő...

Írhatnám, hogy harmadik és végső felvonás, de nem olyan egyszerű az élet. 

Jött egy meghatározhatatlan korú, de inkább fiatal emberke, az új szerelő. Amikor felkapcsolta a villanyt, a már két hete nem működő csillárunk (mind a lámpa, mind a ventillátor) egyből működött - és azóta is működik. Ettől függetlenül a szerelő, meg attól függetlenül, hogy bele sem nézett, közölte, hogy mindkettőt ki kell cserélni, mert annyiba kerülne a javítása, mint egy új.

Nem tudom, más szakmában hogy áll, de az enyémben minden esetben megfigyelem (mondhatnám megvizsgálom) a klienst, akivel foglalkozom, és vizsgálat után állítok fel metódusokat, módszereket a munkára.

Mivel a lámpák azóta is vibrálás-mentesen és tökéletesen működnek, úgy döntöttünk, hogy most nem csinálunk velük semmit, és mikor újra betegeskednek, felhívunk egy másik szerelőt, akit itt élő magyarok ajánlottak.

A szerelő...

Tegnap este telefonált az a szerencsétlen szerelő, hogy itt van. El sem tudtam neki mondani hogy tud feljönni az emeletre (kaputelefon), mert letette a telefont... Megyek a portára, Zoli ott várt (épp akkor fejezte be a kondit), és mondta, hogy senki nem jött... Közel egy órát vártunk rá, közben telefon ide-oda; a közönség (portás) segítségét kérve, gondolván hátha jobban ismeri a helyi nyelveket mint mi. Ettől függetlenül ma reggelig nem talált ide emberünk...

A szerelő...

Ritkán írok hirtelen felindultan valamit a blogra, de ez most az a helyzet.

A hálóban és a nappaliban a csillár ventillátorral egybe van építve (egyet fizet, kettőt kap), ami egy nagyon jó dolog, ugyanis helytakarékos és napközben egész jól frissíti/mozgatja a levegőt. A hálóban levő csillár körülbelül egy hete megadta magát, se lámpa, se ventillátor; néha egy-egy villanás és ennyi. A nappaliban levő csillár már régebb óta nem az igazi, de csak a lámpája villog kicsit - épp annyira, hogy lámpafénynél már zavarjon a kézimunkában (még jó, hogy más lámpa is van ebben a helyiségben). De a hálóban a lámpamentesség tarthatatlanná vált, úgyhogy irány szerelőt keresni! A legegyszerűbb és legbiztonságosabb módot választottuk - felhívtuk az ügynökséget, akik a lakáskeresésben segítettek, hogy akkor most szerelőt ajánljanak. Meg is adták ugyanannak a szerelőnek a számát, aki szeptemberben többször volt itt, míg a garanciás idő alatt. Nyugodt is voltam, hogy vele már ismerjük egymást... Hívtam is többször, több napon át, de a telefont sosem vette fel, nem hívott vissza. Ismét szóltam az ügynöknek, hogy valahogy próbálja elérni, mert nekem nem reagál. Az ügynöknek reagált, és úgy volt, hogy tegnap délután kettőkor teljes menetfelszerelésben, eszközökkel megjelenik szerény kis hajlékunkban csillárt javítani. Nem jelent meg. 

Ismét hívogattam őt, de semmi... Aztán az ügynökséget... semmi... Az ügynök, Apple este vissza is hívott, hogy mi van - mondom hát ez az, semmi, és nem jelent meg az ember, és nem veszi fel a telefont, mi meg egész délután itt vártuk. Elnézést kért Apple, és megígérte, hogy keres mást. 

MÁS (az új szerelő) ma felhívott... Mielőtt a történetbe, eme bejegyzés ihletőjébe belekezdek, jelzem, Szingapúr hivatalos nyelve az angol. 

Tehát: MÁS felhívott, bemutatkozott tört angolsággal, hogy ő a szerelő (HELLÓ MÁDÁM, ÁJ EM DZSON DÖ PLÁMBÖR).  Mondtam király, mikor jössz. MÁS ezt a mondatot már nem értette, de helyette kérte, küldjek neki fényképet a hibáról. Mondom arról, hogy nem működik a csillár? Igen-igen, küldjek fényképet a hibáról. Mondom ismét: A csillár nem kap rendesen áramot, nem ég a lámpa, nem megy a ventillátor. Mire MÁS: Küldjem a fényképet. Erre én: HALLÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Érted amit mondok?  Nem lehet képet csinálni arról, hogy nem működik a lámpa! Mire ő: Jó, akkor küldjem a képet. 

Eztán letettem a telefont, és ismét felhívtam Apple-t, az ügynököt, hogy gáz van, tolmácsoljon, mert emberünk (MÁS) nem érti amit mondok, és szeretném, ha elmondaná neki kínaiul, hogy a csillárok érintkezése a rossz. Apple  is rákezdi, hogy küldjek neki fényképet. Mondtam neki, nem lehet, mert nincs letörve semmi, nincs megkarcolva, nincs hiányzó darab, csak rossz az érintkezés, és ezért nem működik. Na ezt végre megértette emberünk, közvetítette a szerelőnek, aki elvileg egy fél óra múlva megérkezik helyzetfelmérésre... De fényképet még mindig nem csináltam. Helyette felidegesítettem magam az emberi hülyeségen! 

Steak otthon - Striploin steak

Aki ismer tudja rolam, hogy imadom a steaket, nagy rajongoja vagyok. Regota vadaszom a jo es igenyes steak housokat es probalgatom a kulonfele valtozatait. Otthon egyertelmuen az Argentin Pampas stakehouse  (http://www.steak.hu/) hozta a legjobb elmenyeket, de szerencsem volt mar kiprobalni remek ettermeket kulfoldon is. Ezek kozul mindenkeppen a Gaucho (http://www.gauchorestaurants.co.uk/) Londonban kiemelkedo volt. 

Egy jol elkeszitett steak jol megvalasztott korettel es borral pompas gasztronomiai elmeny, de tenyleg.

Parszor otthon is (Budapesten) csinaltam steaket, de oszinten szolva sosem volt a kozeleben sem az ettermi elmenyeknek. A legszornyubb az volt hogy nem tudtam eldonteni en rontok el valamit, vagy az alapanyag nem megfelelo. A valaszra Szingapurig kellet varni, itt ugyanis csak import marha van, leginkabb Ausztraliabol igy ezeket kezdtem probalgatni es lassanak csodat, nem a technikaval volt baj eddig sem, hanem bizony az alapanyaggal. Egesz egyszeruen osszehasonlithatatlan a magyar es az ausztral marha. Ennek tukreben meg is fogadtam hogy vegigprobalom a marhahusok kulonfele fajtait, milyenek steak-nek.

Kalandozasom elso aldozata ket szelet remek Striploin volt.

A nyak es a labak koruli hus a legragosabb, ezekbol nem is szokas steaket sutni, minel kozelebb erunk a hat kozepehez annal porhanyosabb, izesebb, zamatosabb.

A Short-Lion - lapos hatszin, szeletekre vagva Striploin. Az abran latszik hogy a lapos hatszinbe belog a belszin (Tenderloin). A hatszinbol, annak is a csontos felso reszehez eso oldalrol, a belszin eltavolitasa utan maradt resz a Striploin. 

Lassuk en hogyan keszitem. A husit megmostam hideg vizben es ovatosan szarazra toroltem. Maga a hus hihetetlen puha, ugy kell vele banni mint egy himes tojassal. Ezek utan egy-egy kanalnyi olajjal es fekete borssal korbekentem a kezemmel es par percre felretettem pihengelni. Mondjuk annyi ideig amig a koretet megcsinaltam. Ez ma sult krumpli volt. Ezek utan egy szaraz serpenyot jol felforrositok es radobom a husokat. A cel egy hirtelen kereg sutese minden oldalara, meg az oldalso reszere is, ami osszerantja a hus porusait es bent tartja a husnedveket. Ez nagyon fontos, ez a steak kulcsa. Steaket azert eszunk mert a hus izet akarjuk erezni, es innen egyenesen aranyos es ertheto egybol hogy miert nem szokas a teljesen atsutott hust steaknek hivni, hisz akkor mar nem a hus izet es a benne levo nedveket erezzuk. Ha megvan a kereg, ami nem tobb 2 percnel, mehet bele egy tepsibe es a 120 - 140 fokra (legkevereses) elomelegitett sutobe rakom.Innentol fontos az orat figyelni. A hus fajtajatol es vastagsagatol fugguen hagyom bent. Ez a szep Striploin 5 percet volt bent, azaz osszesen 7 perc sutest kapott kergezessel egyutt.

Az eredmeny remek lett, a hus zamatos volt, szep lett a szine. En medumot, tehat kozepesen atsultet celoztam meg es eleg jol is sikerult, talan atmenet lett a medium rare es a medium kozott. 

Folytatas kovetkezik :)

Munka

A munka olyan téma,  amelyről az elmúlt hónapokban nagyon hallgattunk. Hallgattunk, mert Zolit ugye meghívták dolgozni, így ő megkímélődőtt mindattól, amin én az elmúlt hónapokban átmentem. Hála Zoli alaposságának és érdeklődő természetének már az itteni munka elfogadásakor tudtuk, hogy nem lesz könnyű nekem állást találni. Nem az én képességeim, tudásom és tapasztalataim miatt, hanem a következők miatt: 

1. Az iskolarendszer teljesen más, mint otthon. 
2. Nem szeretik a fehér európai embert a helyiek (sőt, igazából semmilyen külföldit nem szeretnek a munkaerő-piacon).
3. Rólunk, fehérekről az a sztereotípia él, hogy magasan, nagyon magasan képzettek vagyunk, ergo vezetői / menedzseri állásokra van esélyünk, hogy felvegyenek.
4. Az állam nagyban támogatja a helyiek és a már letelepedettek munkába kerülését és alkalmazását.
5. Az állam és a Munkaügyi Minisztérium pénzbírsághoz hasonló díjjal sújtja azon cégeket, amelyek külföldieket szándékoznak alkalmazni. Az összeg attól függ, hogy százalékos arányban mennyi a külföldiek aránya. Zoliéknál sok a külföldi, úgyhogy ők sokat fizetnek.
6. Bár az angol hivatalos nyelv, nem árt beszélni egy-két helyi nyelvet, legyen maláj, kantoni, mandarin, vagy valami indiai vagy arab nyelv. Vagy inkább ezek közül beszéljen egyet a jelentkező, és az angol másodlagos legyen.
7. És akkor még arról is szó van, hogy a Munkaügyi Minisztériumtól engedély kell, amit magánemberként nem lehet igényelni, hanem előbb kell egy munkaadó, aki állást felajánl, majd ő megigényli az úgynevett S-Passt (engedély). A munkaadók meg gyakran nem szívesen vállalják ezt fel, tehát ez a 22-es csapdája.

Hát így indultunk / indultam neki az álláskeresésnek magabizosan, remélve hogy mihamarabb dolgozni tudok, mert sajnos nem az a típus vagyok, aki képes sokáig itthon üldögélni  és a medence partján napoztatni lapos hasát, a körmét festegetni, kondiba járni és vásárolgatni. Szót se róla, ezek mind-mind jó dolgok, de nekem fontosabb, hogy dolgozzak. 

Ahogy jelentkezgettem az állásokra, hamar leszűrtem, hogy nem hívnak vissza a megkeresettek, úgyhogy hamar rájöttem, fel kell őket hívogatni. Aztán ahogy csökkent a kedvem (azaz nőtt a kétségbeesésem), nem csak a szakmám szerinti állásokat keresgéltem, hanem vevőszolgálatot, recepciót, irodai állást, eladóit, adminisztrátorit, trénert is kerestem... De semmi, vissza se szólt senki.

Néhány telefon után kiderült, hogy itt nem ismerik a szociálpedagógus szakmát, úgyhogy  ha már valakit sikerült elérnem, hogy ugye megkapták a jelentkezésem, és az illető mondta igen, dehát az én szakmám nem ide illik, akkor gyorsan le kellett harapni a nyelvét, és elmondani, hogy mit jelent a szociálpedagógiai, és hogy Európában már több, mint 100 éves gyakorlata van, és igazából itt még azért nem ismerik, mert itt az angolszász szociális szakember képzés van, nem pedig a német. Egyébként pedig Nagy-Britanniában is rájöttek arra, hogy miért is kellenek a szocpedesek, úgyhogy már ott is képzik őket. Az, hogy közel 10 év tapasztalatom van a fogyatékkal élőkkel való munka terén, hogy gyakorlatilag jollyjoker vagyok (köszönet érte a Down Alapítványnak), mert szinte mindent meg tudok csinálni a megfelelő tudással, empátiával és tapasztalattal, szinte senkit nem érdekelt. Nagyon el is keseredtem :( 

És ez így ment heteken, hónapokon keresztül, mígnem megtört a jég! Egy fogyikkal dolgozó cég menedzserével beszéltem, akinek nagyon tetszett a tapasztalatom, a stílusom (lehengerlő voltam a telefonon), a tudásom, a hozzállásom, és majdnem felajánlott egy állást - csakhogy a törvényi keretek miatt nem állt módjában (mint utólag kiderült), ugyanis itt még nem ismerik a szocpedet.. Viszont továbbküldte egy másik intézménynek az önéletrajzomat és a kísérő levelemet. És ők behívtak interjúra. Utána két nap próbanapra! Utána felajánlottak egy állást. Én meg elfogadtam. Az engedély a minisztériumtól már megjött, az eddigi orvosi vizsgálatok szeirnt egészséges vagyok, már csak a térdműtéteim okán kell egy specialistával találkoznom, aztán irány a munka! Juhúúúúúúúúúúúúú már nagyon várom. 

Amit a cégről tudni kell

Ez egy keresztény szervezet, ahol autistákkal foglalkoznak, gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt. Foglalkoztató / fejlesztő leszek, kis csoporttal, ami 4-8 főt jelent, de ha már ötnél több a kliens, akkor két kolléga foglalkozik velük egy időben. Most szeretnének foglalkoztatást beindítani, ehhez kellenék. Nagy kihívás lesz, de bízom magamban. 

Szingapúrban öt és fél, hat napos a munkahét - ehhez képest nagy szerencsém van, mert én csak öt napot dolgozom majd. Gyalog fél órára van az intézet, ami szintén jó dolog. Biztosan sok mesélni valóm lesz majd.

Köszönöm mindenkinek, aki érdeklődött, aki szurkolt nekem!

Szombati pulykasult

Balazs kollegam es a csipet csapat atjottek egy kellemes hetvegi programra amihez remek erzekkel, kozos otletelest kovetoen pulykasultet valasztottunk. 4 es fel kilos joszag kerult az asztalra ma.

Fagyasztott, kis szeleppel ellatott (jelzi amikor kesz a husi) madarunk egyben sult amihez krumplipuret es salatat paradicsommal keszitettem.

A madarka gyakorlatilag sutesre keszen kocogott ki a bevasarlokozpontbol, kiolvasztast kovetoen a belselyeben elhelyezett (papirba csomagolt) nyak es belsosegek egy mozdulattal torteno kivetele utan, atmosva, es olajjal korbekenve kenyelmes pozban kerult a sutobe:)

Bo 3 ora - 140 fok legkeveres - sutest kovetoen meghallottuk hivogato szavat.

Osszetepkedtem egy kis salatat es koktelparadicsomot raktam hozza, enyhen borsoztam, olivaolajjal meglocsoltam es osszeforgattam.

Kozben csinaltam egy egyszeru krumplipuret, vajjal es tejjel, pici soval.

BBQ szosz es edes chilli szosz ment mellejuk.

Jó magyarnak lenni :D

Imádok magyarnak lenni! Mert:
1. Nem haragszunk meg, ha a szomszédom feljelent, mivel tegnap mi jelentettük fel őt.
2. Van Suzukink.
3. Sírva tudunk vigadni.
4. Minden jóban találunk valami rosszat.
5. Mi találtunk fel mindent (a spanyolviasz kivételével).
6. Jókat röhögünk a saját bajunkon.
7. Vannak dolgok, amikben ...a világelsők vagyunk (alkoholisták, öngyilkosok száma)
8. A jég hátán is megélünk (a globális felmelegedés miatt csökken az életterünk).
9. Mindig van még egy lyuk a nadrágszíjon.
10. A világ bármely táján nyugodtan káromkodhatunk, a nyelvünket úgysem érti senki (kivéve az éppen mindig arra lófráló honfitársainkat).
11. Nem tér el a véleményünk a körülöttünk lévő országokétól! Egyformán szeretjük egymást!
12. Magyarország nagy volt!
13. Mi a vesztes csatáinkat is megnyerjük. Utólag.
14. A focink a világon a legjobb volt! Még az angolokat is megvertük!
15. A napsütésünk a legjobb! Egyre több ember barnul!
16. Magyarország a világ egyedüli országa, amelyik csak önmagával határos.
17. A magyar a legszaporább nemzet. Egy parlamenti döntéssel másfélszer nagyobb lett a szavazópolgárok száma.
És nem utolsósorban: VAN HÁROM DOLOG, AMIBEN MAJDNEM UTOLÉRHETETLENEK VAGYUNK! VAN DEVIZAHITELÜNK, JÓ SOK! VAN ÁLLAMADÓSSÁGUNK, SZINTÉN JÓ SOK. (DE NEM NEKÜNK A LEGTÖBB) ÉS VÉGÜL: VAN HUMORUNK, HOGY MINDEZT KIBÍRJUK.

Szemüveg(ek)

Mindkettőnk szemüvege már nagyon régi, ideje volt újakat csináltatni. El is indultunk a kövekező kritériumokkal. Legyen: 

• olcsó
• divatos

És még voltak egyéni kívánságok. Zoli részéről a napszemüveg dioptriával és a vékonyított lencse, részemről pedig a fényre sötétedő lencse. Ja, és ami talán a legfontosabb, hogy mind a három szemüveget egy helyen be tudjuk szerezni. Talán azért is volt ez a kívánságunk is (mármint hogy mind a három szemüveget egy helyen be tudjuk szerezni), mert itt szokás boltokban (is) rákérdezni a kedvezményekre... Namármost, a szemüveg nem olcsó dolog, tehát nagy kedvezményben reménykedtünk.

Jajjjjjjj de nem szeretek szemüveget csináltatni, keretet választani! Elég hamar meg is untam, mondtam is Zolinak, együnk valamit... Aztán a fincsi vacsora nagyot segített a hangulati állapotomon, és újra nekiindultunk. És találtunk! Mindent egy helyen! Jó áron! Ez még mind nem érdekes, mert otthon is így van, kivéve az alku részt... De ami újdonság!

• a szemvizsgálat ingyenes
• ingyen szemüvegtok minden szemcsihez
• a későbbi javítás ingyenes - pl. az orrnyergen tartó "papucs" cseréje is (otthon 1000 forint, Londonban 4000)
• amennyiben a felírt szemüveg mégsem jó, akkor két héten belül lehetőség van újra megnézetni a szemeg és ingyen és bérmentve kicserélik a lencsét az újra. 

Nesze neked jóléti állam! :D 

Melaka (Malacca) - Malajzia

Hosszu hetvegehez jutottunk es ugyan picit keson kezdtuk a tervezest, de sikerult jo celpontot talalni.

Annyi uticel van innen Szingapurbol hogy viccet felreteve nehez valasztani, viszont idoben kell tervezni, hogy jo aron jusson az ember repulojegyhez, illetve hogy egyatalan legyen hely oda ahova kinezte az ember. Sajnos csodak nincsenek, 2 hettel elore nehez mar, foleg ha az ember nem a sajat szabadsagat tervezi, hanem csak egy hosszuhetveget ami masnak is ugyanaz a hetvege es ilyenkor ertelmeszeruen kevesebb az esely, vagy csak eleg huzos aron lehet talalni ami pedig mar nem feltetlen eri meg. 

Andi jo alaposan korbenezett a neten, illetve vettunk meg megerkezeskor egy Szingapur-Malajzia utikonyvet es en is begyujtottem a kollegaktol par hasznos tanacsot, igy vegul Melaka mellett dontottunk. 

Melaka a Malaj-felsziget deli reszen talalhato, durvan 220 km-re Szingapurtol. A varost 2008-tol a Vilagorokseg reszeve valsztottak. 

Foglaltunk buszjegyet, ami innen Szingapurbol  veve dragabb (30 SGD/fo/ut), mintha az ember atmenne a hataron Johor Bahruba, de leven meg csak kezdo kalandozok vagyunk, nem akartuk tulzottan megneheziteni a sajat eletunket. Pentek reggel 8 orasi indulast valasztottunk. Reggel szendvics keszites, innivalo elrakas, 2 hatitatyo tele ami kell 3 napra, utlevel es hajra, be az Orchard roadra ahonnan indulnak a buszok. Helyben kaptunk matricat - amivel az adott csoportokat azonositottak be -, meg beszallokartyat, illetve egy palackos vizet fejenkent az utra. A buszunk teljesen kulturalt, minosegi tavolsagi busz, bar nekem ket negativ eszrevetelem volt, egy a fejunk feletti csomagtarto annyira szuk volt hogy oda nem hogy a megpakolt hatitaskak nem fertek be, de szerintem egy felig megpakolt sem, ketto picit keves volt a hely a labamnak ahova meg a taskat is le kellett tenni, mert nem fert fel, berakni a csomagtartoba nem akartuk.

Az indulas aranylag pontos volt es nyugatra indulva kimentunk a hatarra. A forgalom erezhetoen nagy volt a hatar fele kozeledve is meg-meg alltunk mire bejutottunk. Itt a buszrol leszallitanak mindenkit a busz atmegy a tuloldalra mi pedig besetalunk egy terminalba, utlevel ellenorzesre. Kis sorban allas, pecset es maris szalhattunk vissza a buszra. 10 perc buszozas utan, meg a Szingapurt  Malajziaval osszekoto hidon valo athaladast kovetoen eljatszottuk ugyanezt, csak a malaj hataron. Itt volt taska ellenorzes is.

Ezt kovetoen az autopalyan Melaka fele vettuk az iranyt. En az elso tablat amit eszrevettem 172 km-t mutatott. Zokkenomentesen, jo tempoban, egy 20 perces megallassal ertuk el a varost ahol ket helyen is volt leszallas. Mi jol valasztottunk mert az elso ponton szalltunk le, ahonnan a szallodank 10 perc setara volt a kinai negyedben.

Az idore nem lehetett panaszunk, sot eleg jol befutottek, 35 fok biztosan volt. Nem feltetlen varoslatogatasra valo ido, de osszessegeben jol birtuk. A buszrol leszallva kis navigacio utan egy konnyed setaval elsore megtalaltuk a szallodankat, ami hala istennek jo valasztas volt. Semmi extra, semmi luxus, de tiszta volt, szep furdovel es reggelivel az arban, 2 ejszakara 200 SGD, ami 500  ringit, vallalhato kategoria. 

Letusoltunk, kicsit lazitottunk es az agyon fekve kitalaltuk hogy mit szeretnenk megnezni meg aznap. 

Az elso uticelunk Hang Li Poh kutja volt. Hang Li Poh kinai hercegno volt aki Melaka akkori szultanjahoz ment ferjhez es azt tartjak hogy a kut sosem szaradt ki, majd kesobb a holland megszallas alatt falakkal is korbevedtek. A kut egyebkent oszinten szolva sok extrat nem hozott, de mint tortenelmi erdekesseg elmondhatjuk hogy lattuk. Innen jo nagyot setaltunk vissza a belvarosba ahol egy domb tetejere epitett Szent Pal templomot neztunk meg. A kilatas innen fentrol lenyugozo es bar ugyan eleg romos minden, de a tortenelemet erezni lehet a levegoben. A templom labanal talalhato a Potugal oroksegbol fennmaradt "A Famosa", "A hires" negybastyas erod, amibol mara mar csak nehany fal es kapu maradt meg.

Mire ezekkel a latvanyossagokkal vegeztunk, kezdett esteledni mar es kezdtunk ehesek is lenni, ugyhogy megkerestuk azt az ettermet amit az egyik malaj kollegam is ajanlott, Capitol satay Celup. Tudtuk, mondtak, olvastuk hogy sor szokott lenni, de amit talaltunk az felulmult minden varakozast.... legalabb 300 meteres sor es 1 oraja volt nyitva az etterem. Kerdeztuk a sor vegen allokat hogy mikor juthatunk be ha beallunk, azt feleltek hogy 3 ora biztosan. Hat nem kertunk belole, gondoltuk hasznosabban el tudjuk tolteni az idot, majd visszajovunk masnap. Fel ora barangolas es par etterem atfutasa utan beultunk egy ugyancsak hires helyi konyhat - nyonya - megkostolni. Legfontosabb jellemzoi a kokusz es csili, illetve kinai alapanyagok helyi fuszerekkel. Andi csipos tintahalat en pedig csipos kokuszos csirket valsztottam rizzsel. Nem csalodtunk, hatarozott izek, teljesen eltero mint amiket otthon barmikor es barhol is ettunk.

Kicsit belekostoltunk az esti belvarosi forgatagba, beneztunk a Jonker Streetre, ami Melaka talan leghiresebb setalo utcaja, na persze ne Vaci utcat kepzeljunk el, hanem egy aranylag szuk utcat a helyi oriasi nyuzsgessel, bazarokkal, fuszerboltokkal a mindenhol erezheto kanalis szaggal, helyi arusokkal 10 meterenkent.

Kostoltunk meg ugyancsak helyi kulonlegesegkent rizsgolyokat csirkevel, ami gyakorlatilag egy fuszeres leben megfozott rizs gombocca gyurva, csirkehusival talalva, kulonfele szoszokkal, de fini volt ez is. Es egy helyi kis pubbal zartuk az elso napot ahol jol megerdemelt sorocsket ittunk, azonnal 1 litert :) Altatni egyikunket sem kellett..

Masnap Andi kedveskedett nekem, mert kideritette hogy van krokodil farm. 12 km-re a varostol, igy taxival mentunk, mar reggel 10-re ott voltunk. Az ido tovabbra is brutalis volt, a vizet literszamra ittuk. A krokifarm jo moka volt, volt itt egy mini varos is bemutatva Malajzia fobb epitmenyeit, nagyon sok kroki akik leginkabb csak az arnyekban husoltek (mint kiderult az etetes penteken megvolt mar es hetente egyszer esznek, de akkor 20 csirket fejenkent:) ), viszont elkaptunk egy kis show musort amiben egy oriasi krokodillal buveszkedtek. Volt benyulok a kroki szajaba es bizom benne hogy nem harapja le attrakcio es volt beteszem a fejem a kroki szajaba es elmormolok egy imat attrakcio is mindketto sikerrel, veszhelyzet forgatas nelkul:)

A napot ugy terveztuk hogy a penteken latott szuper Satay etterem (kis palcikakon mindenfele husi, zoldseg) legyen benne de tudvan a 300 meteres sort, odamentunk nyitas elott 1 oraval, igy megsem kell 3 orat varni.

Jol dontottunk, 1 oraval a nyitas elott mar nem voltunk az elsok, de szerencsere, 5-kor elso korben befertunk. Ha egy szoval kene jellemezni, akkor zsenialis! A latvany, az elmeny, az izek, a hangulat. Malajzia kozepen, a varosi kisutcak utvesztojeben egy vilaghiru kis vendeglo. Mindenki ugy beszel rola hogy ha itt jarsz es nem probalod eleted hibajat koveted el. Eeeeees nem jarnak messze az igazsagtol.

Maradjunk ennyiban hogy megint csak semmihez nem foghato izvilag es elmeny. Maga az etterem egyszeru fem asztalokbol, kozepukon egy sullyesztett fozo usttel amit alulrol melegitenek es kis szekekbol all, valamint egy oriasi huto pulttal ahol ezresevel vannak a kis hurkapalcikakra huzott falatkak. Van csirke, rak, zoldseg es sok olyan is amirol fogalmaunk sem volt mi az, de meg kellett kostolni:) A fozo ustbe helyi specko fuszerkevereket tesznek ami jo ragacsos masszava all ossze amikor felforraljak, es ebbe rakja mindenki a kis palcikakat, amik 1 perc alatt meg is fonek.

A napot egy 1 oras testmasszazzsal zartuk volna, ha nem fuunk bele a szallodaba menet egy helyi felvonulasba amit termeszetesen megcsodaltunk:) Ennek ellenere a masszazs nyujtotta erzessel, es megannyi elmennyel hajtottuk alom ra a fejunket.

Vasarnap nagyot pihentunk, kenyelmesen reggeliztunk ami ugyancsak meger par mondatot. A helyi reggeli egy erdekes keveredese volt a helyi dolgoknak es a nemzetkozi konyhanak. Fuszeres csirkemellek, szarnyak, teszta etel, vagy virsli babbal mind mind megtalalhato volt reggelire. Szoval kenyelmes reggeli utan, osszepakoltunk, 12-kor kijelentkeztunk es a 4 orasi indulasig meg maszkaltunk. Megneztunk egy regi hajot a folyo parton, visszaneztunk a Jonker Streetre, vettunk kokusz cukrot izesitesnek, fozeshez, illetve egy jopofa fa, kezi fuszer orlot, mecses tartot, illo olajokkal, megebedeltunk es visszamentunk a talalkozasi pontra ahol a buszra vartunk.

A hazaut picit hosszura sikeredett, mert kaptunk esot is az autopalyan, meg a forgalom is nagy volt a hataron, de vegulis 11 korul itthon voltunk.

Nagyon jol ereztuk magunkat, elmeny volt a javabol.

Helyi zene

Többen érdeklődtek barátok közül, milyen zenét hallgatnak a helyiek / régió beliek. 

Adok néhányat, tessenek rákattintani, és máris nézhetők. 

A fenti nagyon mókás szerintem :D A neve: Gangnam style - szerintem nagyon mókás :D 
Ez kemény rock zene, csak erős idegzetűeknek ajánlom: 

 Szüleinknek kis zene a hatvanas évekből: 

Ez pedig az erős idegzetűeknek a régió zenéinek toplistás egyvelege! 

Jó zenélést :D 





 
 
 

Házi állatok

Gyikiről már volt szó korábban. Mióta van gyík csapdánk (sőt, most gyík- és csótány csapdánk van,  felkészülvén az esetleges csótányinvázióra), azóta nincs gyíkunk. Mint ahogy írtam anno, néhány ember direkt beenged egy - két gyikit a lakásba, hogy a csótányokat és egyéb apró bogarakat, rovarokat likvidálja. Mi nem tartozunk ezen emberek közé. Hiszünk a gyíkirtóban. 

És hisszük, hogy az embernek benn, az állatnak kinn a helye. 

A hangyák nem értenek velünk egyet. Már albérlet-kereséskor feltűnt, hogy sok lakás hangyás volt. Meg is kérdeztem Grace-t, az ügynököt, hogy ez mennyire általános itt, mert bizony engem nagyon zavar a jelenlétük, és otthon ez nem jellemző. Mondta, itt általános a meleg miatt. Ennyivel én meg is nyugodtam. Beköltöztünk... Éljük változatos életünket a múlt hétig, amikoris a melakai nyaralásból (erről majd még lesz szó bővebben Zoli által) hazatérvén azt láttuk, hogy a nappali tele van hangyával. Meglepődtünk egyrészt magán a tényen, hogy hangyánk van, másrészt pedig azon, hogy mindenütt volt hangya, csak ott nem, ahol eszünk. Gyorsan ki is takarítottuk a lakást este 11-kor egy kis hypós vízzel - azóta nem is jöttek elő. Egészen két nappal ezelőttig és tegnap estig. És érdekes, hogy megint nem ott, ahol étellel találkozhatnak (tűzhely környéke, konyhapult, asztal környéke), hanem a légkondi felett, a falon, a mennyezeten randiztak a kis jószágok. Na jó, néhány azért a konyhaszekrényit eljutott, de megint nem arra, ahol kaja van, hanem ahol a tiszta edények - még jó, hogy nem a szekrényben, hanem a felső szekrény alján mászkáltak. Gyorsan lecseréltük a hangyairtókat. Mivel másirányú elfoglaltságaim voltak, ezért nem volt időm tegnap kitakarítani a lakást - ellenben ma megtettem, remélem nem lesz este megint tele a mennyezet hangyákkal.

Gyiki aranyosabb. 

És belőle csak egy van (addig legalábbis, míg le nem rakja tojásait a lakásban és kikel az új nemzedék).

Gyiki hasznosabb.
Gyiki megeszi a hangyákat.
A konklúzió: talán mégis kellene egy gyík a lakásba?

Minden ötletet várunk arra vonatkozóan, hogyan szabaduljunk meg a hangyáktól! 

Panda kalács

Zolinak nemrég meglepit csináltam. Panda kalácsot. Egy blogon találtam rá, és amikor láttam, úgy döntöttem, hogy ezt muszáj megcsinálni. Egyrészt kedveskedni Zolinak (KicsiPanda), másrészt mert kihívás nekem. Kihívás, mert nem szeretek kelt tésztát csinálni, különösen a dagasztást nem szeretem. De felülkerekedtem magamon, és megcsináltam. Egyszerűbb, mint gondolnánk! És mivel egyszerű, ezért muszáj megcsinálni! Hát íme: 

Hozzávalók:
-30 dkg liszt
-2,5 dkg élesztő
-1 tojássárgája
-13 szem szacharin (vagy egyéb más édesítő tabletta)
-2 evőkanál cukor
-1 evőkanál  kakaó (például holland kakaópor)
-2 evőkanál tejföl
-2 dl tej + pár csepp a dagasztáshoz
-1/3 üveg mandulaaroma (ez a színe miatt kellett, de mivel itt színtelen, így inkább pandan levél sűrítményét használtam, de szerintem a sima zöld ételfesték is megteszi, az íze egyáltalán nem hiányzott)
-0,5 dl olaj
-vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:
Feloldjuk a tejben az élesztőt, hozzáadjuk a szacharint és a cukrot, majd alaposan kidagasztjuk az egészet liszttel és pár csepp tejjel.
Háromfelé vesszük a tésztát:
- az egyiket üresen hagyjuk
- a másikba belekeverjük a kakaót
- a harmadikba a mandulaaromát
Külön-külön alaposan összegyúrjuk. Nyújtjuk, formázzuk, rétegezzük az alábbi kép alapján

Egy kivajazott őzgerincformába tesszük a tésztát, duplán megkenjük tejfölös tojássárgájával és előmelegített sütőben 180 fokon kb negyven perc alatt készre sütjük. Én szilikon formát használtam, amit nem kell kivajazni (és nem félek, hogy beleragad).  Jó étvágyat hozzá!

Mindenszentek napján

Esteledik már, a mai csend békés,
Lángra lobban ezernyi színes mécses.
A temetőben fájó könnyes sóhajok
feszületre kapaszkodnak, s virágok.

Mintha leköltöztek volna a csillagok,
úgy ragyognak fényükben a sírhalmok.
Néma léptek jelzik temető csendjét,
s összekulcsolt kezek, az ünnep mélységét.

Leteszem koszorúm a szeretteim
sírjára, imádságom a könnyeim
párnájára, hogy legyen nyugalmatok
békés, és Isten otthona örök hazátok.

Barátok

A barátainkról még nem írtunk / nem írtam, úgyhogy most megteszem.

Zoli munkahelyén nagyon jó a légkör (irigylem is ezért), a kollegalitás, az egymás segítése, az új ember "beszoktatásának" segítése mindenki számára alapvető még úgy is, hogy akár szabad napját "feláldozza". Ő Catherine, aki "elvitt" minket anno vásárolni, hogy megismerjük a dolgokat, a helyi sajátosságokat, és lelkesen és kimerítően elmagyarázott mindent, amiről fogalmunk nem volt, hogy micsoda. Az, hogy nem tudjuk egy akármiről, hogy micsoda, nem minden esetben a mi hibánk. Amennyiben angolul is rá van írva a termék neve, akkor elővesszük a google fordítóját, és máris egyenesben vagyunk. Vagy megkeressük, google-val, hogy mire is való az adott dolog. Ami nehézséget okoz az az, amikor nincs angolul ráírva a termékre a neve, vagy nincs angol  / magyar megfelelője... Ilyenkor jön a meri vagy nem meri játék - de hála Catherinnek, sok mindent ismerünk már. Catherine nagyon kedves, és nem mellesleg a közelben lakik, úgyhogy gyakran hazahozza kocsival Zolit (így több időt tölthetünk a konditeremben). Kollégák közül van még Tamás, Dani, Petra - akik magyarok. És van Balázs meg a család. Balázs a nyáron vérszemet kapott Szingapúrra, miután megtudta, hogy mi jövünk. A párja, Szilvi támogatta az ötletet, és a szerencse is melléjük szegődött. Pozíció meglett, kiscsalád 3 gyerekkel már 3 hete itt vannak. Ők a "két legyet ütöttünk egy csapásra", mert egyrészt Zoli kollégája körbe is beletartoznak, másrészt a gyerekekkel és Szilvivel nagyon jól megértjük egymást. 

Végül, de nem utolsó sorban van Vera és Gyula, két kedves emberke, akikkel igen hasznosan lehet az éjszakákat eltölteni egy foodcourt asztalánál, és a világ dolgait megbeszélve.... Így, ahogy a képen látható :D

Süssünk - süssünk valamit...

Lelkesen járunk kondizni hetente háromszor, esszük a kalóriaszegény helyi ételeket, a sok halat, kb. feleannyit eszünk mint Londonban, és megvan az eredménye is mindennek. Néha-néha azért sütünk is, mert szeretünk. Alább két egyszerű receptet osztunk meg. 

Tojásmentes piskóta

Ennek a süteménynek az a története, hogy régesrég Readingben, ahol önkéntesként dolgoztam, sokszor sütöttem Ruthie-val ezt. Egyszerű, gyors, finom sütemény. 

Hozzávalók (2 db 20 cm-s tortaformához): 

• 225 g Graham liszt
• 2 tk sütőpor
• 175 g kristálycukor
• 6 ek napraforgó olaj
• 250 ml víz
• 1 tk vanília esszencia
• 4 ek málna / eper /szeder / ribizli lekvár

Elkészítés: 

A két tortaformát kivajazom és sütőpapírral kibélelem. A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy tálban összekeverem a lisztet és a sütőport belekeverem a kristálycukrot. Hozzáadom a napraforgó olajat, a vizet és a vanília esszenciát, majd 1-2 percig kézzel keverem. Egyenlően elosztom a két formában a tésztát. Az előmelegített sütőben 25-30 percig sütöm (tűpróba!). A formában hagyon kihűlni a tésztát, majd kifordítom, és leveszem a sütőpapírt róla. Az egyik tészta tetejét megkenem a lekvárral, ráteszem a másik tésztát és kész is! Jó étvágyat hozzá!

Judit és Attila 90 napos diétához illeszkedő recept-blogja igazi aranybánya számunkra! Bár már Londonban leálltunk vele kb. 50-60 nap után, mégis büszkék voltunk, mert rengeteg kihívást vettünk sikerrel. Zolinak nehéz volt az, hogy egy nap csak egyfélét ehet (csak fehérjét pl), tehát ha ettünk egy jó kis sült csirkét, akkor nem volt mellette krumpli / rizs  köretnek, hanem friss saláta. Nekem kihívás volt, hogy délelőtt csak gyümölcsöt lehet enni - nálam alapvető a sós reggeli. Nem igazán szeretem az édes ízeket, bár néha rácuppanok a témára, és egy jó kis fonott kalácsnak nem tudok ellenállni - de a végén egy kis sonka kell, hogy lefojtsa az édes ízt. A gyümölcsnap mindkettőnknek kihívás volt. Úgyhogy leálltunk vele. Úgy mondanám, felkészültünk az itteni életre, mert itt van, amikor szinte csak gyümit eszünk egész nap, és nem érzünk oly éhséget, mint Londonban. 

Tehát, Attila és Judit blogjánál tartottunk. Mindenkinek ajánljuk szeretettel, ötletes ételek vannak benne, jellemző, hogy könnyű őket elkészíteni, és onnan még csak jókat sikerült főznünk. Aki Zolihoz szeretne közel kerülni, annak adok egy tippet: KÓKUSZ! Zoli ugyanis imád mindent, ami kókuszos. Egyszer rátaláltam Juditék Bounty-s kiflijére, amit meg is csináltam. Íme a recept:

Hozzávalók 8 darabhoz: 

Tészta:

• 300 g liszt
• 1 teáskanál só
• 35 g cukor
• 1,5 dl langyos tej
• 1/2 zacskó porélesztő
• 35 g olvasztott margarin/vaj
• 1db tojás

Kókusz rész:

• 1 dl kókusztej (annyit változtattam, hogy másfél - két deci kókusztejjel kenhetőbbé válik, nekünk egy decivel túl tömény lett)
• 2 evőkanál kókuszreszelék
• 1 evőkanál keményítő vagy rétesliszt
• 1 evőkanál cukor

Kakaós rész:

• 2 evőkanál kakaópor
• 1 evőkanál cukor
• olvasztott margarin/vaj

Kenéshez: 

• 1 tojás

A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A lisztben elkeverjük a sót, hozzáadjuk az élesztős tejet, az olvasztott margarint/vajat, illetve a tojást, majd addig dagasztjuk, amíg el nem válik a kezünktől és a táltól a tészta. Langyos helyen 25-30 percig kelesztjük. A kókusztejet lassú tűz melegíteni kezdjük, elkeverjük benne az evőkanálnyi cukrot, a kókuszreszeléket és a keményítőt, majd folyamatos keverés mellet egészen sűrűre főzzük. Hagyjuk kicsit hűlni. A megkelt tésztát két egyforma darabra osztjuk. Mindkét tésztadarabot lisztezett felületen vékony kör alakú lappá nyújtjuk, az egyiket megkenjük olvasztott margarinnal/vajjal, megszórjuk egy evőkanálnyi cukorral, majd a kakaóporral, erre kenjük a kókuszos masszát és végül beborítjuk a másik vékonyra nyújtott tésztalappal. 8 egyforma körcikkre vágjuk és a hosszabbik oldaluktól kezdve feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsin  hagyjuk pihenni a kifliket, amíg a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Mielőtt betolnánk a sütőbe, kenjük le a tetejüket enyhén felvert tojással, majd 15 perc alatt süssük készre. 

Hidegen és melegen egyaránt isteni!  

Szusiságok :D

Korábban már írtunk az itteni étkekről, a gyümölcsökre, a készételekről, az újdonságokról... Azt hiszem, egyértelmű, hogy nálunk a gasztronómia, a gasztrománia előkelő helyen áll (lelkünkhöz hasunkon keresztül vezet az út)... Ha 3 hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy imádni fogom a szusit, a szasimit, a nigirit, akkor első körben a szótárhoz ugrok, vagy a guglihoz (mert a gugli jó barátunk) és megkeresem, hogy mik is ezek. Nagyon sok típusa van a szusiknak, de most csak azokra térek ki, amiket már megismertünk.

A szusi főtt, ecetes rizs, amit leggyakrabban hallal vagy más tengeri herkentyűvel. Több formában készítik; a száraz, préselt alga lapo kba (nori) tekert változata a makisusi, a kis tekercske a nigiri, a nyers hallal készült falatkák pedig a szasimik. A mai japán szusi már nem sokban hasonlít a hagyományosra. Eredetileg csak a halat fogyasztották el, a készítéséhez használt rizst eldobták. A mai változatot, amit világszerte szusiként ismernek, a  gyorsételek egyik korai változata. Az autentikus szusihoz a rizst erjesztik, ám a maiban rizst nem erjesztik, így gyorsan elkészül, és kézzel is könnyen elfogyasztható. 

A nigiriszusi  rizsből formált ovális gombóc, amit kézzel formáznak, és rendszerint feltét, illetve wasabi kerül rá. A feltét rendszerint hal (lazac, tőkehal, tintahal, tonhal) vagy egyéb tengeri herkentyű (polip, rák). Bizonyos feltéteket vékony noricsíkkal rögzítenek a rizshez, ezek közé tartozik a tintahal, az angolna, a polip és az édes rántotta. Egy adag szusiban a felsorolt feltétek közül mindig csak egy szerepel. A gunkanmaki a nigiriszusi egy fajtája: ovális, kézzel formált rizsgombóc, amit noricsíkkal kötnek át, mert belsejében lágy vagy apróra vágott töltelék található, például kaviár, osztriga, majonézes kukorica vagy épp fürjtojás. 

A makiszusi henger alakú, készítésekor a rizst és tölteléket leggyakrabban nori lapba tekerik. A tekercset hat-nyolc szeletre vágják fel. Leggyakoribb fajtái: a futomaki, ami noriba tekert vastag tekercs, 3–4 cm átmérőjű is lehet. Két-háromféle töltelék található benne, ezeket úgy válogatják össze, hogy ízben és színben is kiegészítsék egymást. Gyakran vegetáriánus, de  előfordul kaviárral vagy apróra vágott tonhallal töltve is.

A hoszomaki noriba tekert vékony tekercs, kb. 2 cm átmérőjű. Rendszerint egyfajta tölteléke van, gyakran tonhal, uborka. Egy fajtája az uborkával töltött kappamaki. Hagyományosan nyers hal és más fogások közt eszik, hogy a fogások íze elváljon egymástól. A nyers tonhal töltelékű tekkamaki n a hoszomaki egy fajtája. Az uramaki közepes méretű tekercs, legalább kétféle töltelékkel. Ennél a rizs van kívül és a nori belül: a tölteléket körbeveszi a nori, ezt a rizs, ezen pedig külső borítás, például szezámmag van. Különféle töltelékkel készíthető, például tonhallal, rákkal, avokádóval, majonézzel, uborkával, répával. 

A közelben két nagy szupermarket van, ahol lehet szusit kapni. Arra már rájöttünk, hogy későn kell menni, mert záráshoz közeledvén leárazzák a szusikat. A szusi mindig friss kell, hogy legyen, el kell hogy fogyjék. Ezért járunk este 7-8 körül a boltba vacsoráért.  Azt mondják, hetente kétszer kell, hogy egyen halat az ember gyerek, hogy egészséges maradjon... Hát mi eszünk  - ha rajtam múlna, akár minden este is, mert ezek a falatkák.. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, egyszerűen fantasztikusak! A friss nyers hal (lazac, tonhal, polip, rák) - egyszerűen megbolondulok értük! 

Ami mókás az az, hogy a halászlevet nem szeretem, már a szagát sem bírom, a füstölt lazacot is kihagyom életemből - így meg... Imádom :D Úgyhogy reménytelen szusifogyasztókká váltunk, főleg mert itt nemcsak a megfizethető, hanem az olcsó kategóriába esik.