Borough market

Régóta terveztük már, hogy elmegyünk erre a helyi piacra ami nem csak a helyi termelők portékáit, de Svájcból, Olaszországból, Írországból, Spanyolországból érkező árusok mindenféle minőségi termékét kínálja.

A terület három nagyobb -különálló- piacra van osztva, mondjuk azt hogy van egy ahol kolbászok, sajtok, mustárok sorakoznak, egy másik helyen péksütemények, húsáruk, édességek és a harmadik helyen pedig egzotikus húsok, tengeri halak, borok.

Természetesen minden lépésre jut egy-egy grill vagy kifőzde, melyek füstölgő illatfelhői fogyasztásra csábítják a sétáló tömegeket.
A metróból kilépve (Northern line - London Bridge) balra fordulva 50 méter után eltéveszthetetlenül érkezünk meg a piac egyik végébe, ahova rövid lépcsőn vezet az út lefele. Korán érkeztünk a grillesek, étkezdék és kávézók akkor kezdték beizzítani a sütőket, előkészíteni az alapanyagokat de látogatókból már ekkor sem volt hiány. Pár lépés megtétele után jött ez első benyomás -Ahhhh, jó akkor fényképező elő, ide nézz Panda, de ott azt nézd Cápa.. :) - zseniális!

Más mint a mi otthoni piacaink, ezt inkább egy nálunk évente egyszer megrendezett kézműves vásár, vagy magyar termékeket felsorakoztató piacnak mondanám, csak ez itt minden héten Cs-P.Sz van.
Első "sokkhatásként" a kolbászok és sajtok tengerébe csöppentünk. Kicsi, közepes, nagy, puha, kemény, disznó vagy vaddisznó, esetleg szarvas, 4-5 féle ízesítéssel és mindenből adnak kóstolót. Negyed óra alatt kóstoltunk 20 félét.

Tovább barangolva egyre mélyebbre süllyedtünk az élvezetek birodalmában és ezt megkoronázandó kipróbáltuk életünk első osztrigáját. A halas résznél leltünk erre a helyre ahol is adta magát hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Meg is kértük a hölgyet hogy akkor legyen kedves kettő darabot felnyitni nekünk és rövid instrukciók után, citromot csepegtetve rá magunkévá tettük őket:) Nagyon kellemes volt, az íze sós (milyen meglepő) és egy alap hal ízt hoz magával. Igazából az állaga ami gondolom sok embernek gondot okoz, hiszen a kis kagylóban egy sok mindenre nem hasonlító nyálkás, viszont meglepően nagy "tengeri hús" lapul.

Méltó korona volt szülinapra (jah igen aznap voltam 35. széép kis Panda kor:))

Ezek után csak sodort magával a piaci forgatag minket, aminek fáradalmait én egy helyben grillezett vaddisznó kolbászos szendviccsel csillapítottam, Andi pedig benevezett egy vega húspogácsás, salátás ételre. Közben láttunk sörkülönlegességeket felsorakoztató részleget, tele az általam imádott belga sörökkel és megannyi másik félével, borszaküzletet, mindenféle egzotikus gyümölcsből készült leveket kínáló pultokat.

A halrészleg megint csak különleges volt, nekem olasznak tűnő árusok kínáltak friss ráktól kezdve, lapos halon át tőkehalig mindent, amik már önmagukban is látványosak voltak, de engem ami még inkább megfogott az az árus magával ragadó stílusa volt. Minden mondatában azt éreztem hogy ez az élete, és amikor a vevők kérdésére recept ötleteket mondott olyan átéléssel tette mintha egy mesemondó állt volna előttem. Senki nem hőbörgött hogy sorba áll és már 5 perce csak egy vevővel foglalkozik, sőt külön kis csoportok gyülekeztek hallgatni a "mester" szavait.

Miután oda vissza végignéztünk mindent célirányosan kiválasztott helyekre mentünk vissza és vásárolgattunk cipót, sárga és piros szilva paradicsomot, helyi angol sajtokat, zöldségeket, egy isteni gombapástétomot majd az ízekkel, illatokkal, a vásárolt portékákkal és a sok-sok élménnyel felpakolva elköszöntünk a Borough market varázslatos hangulatától elindultunk a város ezen részét felfedezni.