Márkák, termékek, brandek

Átutaztuk a fél világot, és hát, hogy is mondjam, olyan dolgokkal találkoztunk, amikre nem is gondoltunk volna. 

• Colgate fogkrém
• Listerine szájvíz
• Nivea naptej
• Rexona dezodor
• Maggi instant leves

És akkor nem is említjük az olyan univerzális termékeket és márkákat, mint Sony, Samsung, LG, Nike...  Nekem ez csalódás. Csalódás, mert nem gondoltam erre... Emlékszem, milyen csoda volt gyermek koromban a Toblerone csoki, a Kinder tojás  (Köszönet érte a rokonoknak, akik a dutyi frík világában akkor familiárisak voltak), a Barbie baba... Most meg már úton útfélen mindenütt ezek vannak :( Kár, mert elveszti a varázsát a külföldiség, a távolság... 

Attól függetlenül találkozunk sok - sok újdonsággal (gyakorlatilag minden nap). Gondoltam, képekkel bemutatjuk az újdonságok egy részét, de aztán jobbat találtam ki! Alább bemásolok néhány képet, aztán néhány nevet, és néhány leírást. Feladat ezeket összepárosítani! Nyeremény nincs, csak újdonság :D 

1. kép

Nevek: 

Mangosztán

Szourszop

Sárkány gyümölcs

Papaya

Leírások: 

Trópusi cserje, Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában őshonos. Élőhelyén magassága 5 méter, Magyarországon ideálisan tartható konténerben, de mivel a fagyot nem bírja, télre vigyük be a lakásba.

2. kép

Nagy virágaiból hosszúkás szív alakú termések fejlődnek, melyek tömege eléri a 2 kg-ot. Héja sötétzöld, vaskos-rövid rücskökkel fedett. Húsa fehér, leves, erős aromája az ananászhoz és mangóhoz hasonló. Sok barna mag található terméseiben. A kubaiak legfinomabb itala készül belőle.

Felhasználása: ehető része az érett, nagyon lágy terméshús; mivel erősen rostos, ezért kipréselt levét vagy a magoktól megszabadított, pürévé alakított pulpát használják fel, vízzel vagy tejjel és cukorral elkeverve, ízletes üdítőitalként. Lekvárt, zselét és szirupot készítenek belőle, levét édes süteményekhez adják, a karib-tengeri szigeteken bort is erjesztenek belőle. Az érett termések húsát a félbevágott termésből kikanalazzák, vagy apróra vágva gyümölcssalátaként tálalják. Főzve és cukrozva - gyakran tejjel vagy tejszínnel keverve - a pulpa kedvelt desszert. Az éretlen gyümölcsöt Ázsiában zöldségként készítik el, vagy levesbe főzik. A mag mérges alkaloidokat tartalmaz, hányingert okoz. A termés leve vizelethajtó és lázcsillapító hatású. A levelekből nyugtató, izzasztó és lázcsillapító teát főznek. A gyökerek forrázatát férgek és mérgezések ellen alkalmazzák. A levelekből, a kéregből, magokból és gyökerekből hal- és rovarölő mérgeket nyernek.

3 kép

Nevét külsejéről kapta egy éppen bódult percében rátaláló embertől, aki egy sárkányt vélt benne látni. Külső héja mind a felépítésében, mind a színek változatosságában a sárkány bőrének pikkelyeire hasonlít. Dél-Amerikában és Ázsiában őshonos növényfaj, mely a kaktuszok családjába tartozik. Különlegessége, hogy éjszaka virágzik. Csodálatos fehér virágát a denevérek és az éjszakai lepkék porozzák be. Mivel éjszaka nyitja ki szirmait Holdvirágnak is elnevezték. Nagyon szívós növény és az orchideákhoz hasonlóan a levegőből nyeri ki a nedvességet. Két fajtája ismert: a dél-amerikai sárga, az ázsiai piros, rózsaszín, sárga és zöld színekben pompázik. Belseje fehér és apró magvakat tartalmaz, mint a kivi. Hámozva frissen fogyasztható. Összeturmixolva kevés cukorral és vízzel nagyon jó limonádét készíthetünk belőle és  fenséges, egzotikus íz világú koktélok alapja is egyben.Fogyasztása közben sok-sok vitamint, ásványi anyagot, antioxidáns viszünk be szervezetünkbe vele. Megköti a szabadgyököket és az emésztést is segíti.

Valószínűleg Mexikó déli részéről és Közép-Amerikából származik, de mára a trópusi és szubtrópusi területeken az egész világon ismert. Magyarországra egész évben szállítják repülőn, vagy hajón, Brazíliából, Costa Ricáról, Kenyából és az Elefántcsontpartról, egy nagykereskedő véleménye szerint a legjobb fajta papaya Thaiföldről származik.  A növény a botanika szemszögéből nézve elfásult gyógynövény, levelei simák, hosszú nyelűek, akár 60 cm hosszúak, bóbitája úgy néz ki, mint egy óriási petrezselyemcsomó. Fája olyan egyenesen nő, mint a gyertya, magassága akár a 20 métert is elérheti, és kis oldalágak, vagy gallyak tarkítják. A gyümölcs a levelek alatt csüng, körbe a törzs körül, általában körte formájú. Az alakja a fajtától függően kerek, tojás vagy körte formájú. Illata a sárgabarackra illetve a dinnyére emlékeztet, gyümölcssav-tartalma csekély. A súlya fajtájától függően akár több kilogrammos is lehet. A megfelelően érett papaya héja sárgászöld vagy zöld, számos sárga folttal tarkítva, esetleg sötét pontocskák is előfordulhatnak rajta. Az egész gyümölcs puha, kellemes tapintású. A felszeletelt gyümölcs húsa tejes, piros, vaj puhaságú és nagyon lédús.

4. kép

Délkelet-Ázsia, Afrika és Amerika trópusi síkságain, 20 méter magas fákon terem. Trópusi körülmények között 10-15 év alatt kezd teremni. A szezonja májustól szeptemberig tart, és ez idő alatt több ezer darab bíborbarna gyümölcsöt terem. Az érett gyümölcsöket egyesével, kézzel szüretelik le. Mérete alapján a mandarinra hasonlít, vastag héja vörösesbarna és bőrszerű. Ha kettévágjuk, öt-hat fehér, kocsonyás állagú gerezdet találunk, közepükön egy-egy maggal. Húsa bő levű, édeskésen savanyú. A termés sokoldalúan felhasználható. Még az értéktelennek tűnő, vastag terméshéjat is hasznosítják, bőrök cserzésére és a gyógyászati célokra egyaránt.

Megjöttünk!

Igen - igen, már 4 és fél napja itt vagyunk. És eddig nem volt időnk írni, mert hát annyi minden másság és felfedezni való van itt, hogy nemigen jutott rá időnk. Meg időeltolódás is van, 6 óra. Zoli már tegnap reggelre virradó éjjel "normálisan" aludt (helyi idő szerint este 11-től reggel 7-ig), nekem ez mára virradóra sikerült. Jajj, csak el ne kiabáljam! 

Amikor még Londonban csomagoltunk, úgy számoltuk, hogy a szállítók el tudják vinni a sok - sok jogtiszta DVD-nket, a krémeket, a parfümöket, a kajákat és a mindenféle testápoló cuccokat... Hát nem :( Így plusz egy bőrönddel indultunk útnak. Féltünk, mert olyan információkat olvastunk, hogy a határon az őrök akár meg is nézhetik a lemezeket, amennyiben úgy gondolják, és ezért az utas fizet. Magyar mentalitásommal el is indult a fantáziám, mondtam is Zolinak, hogy ha meg kell mutatni, milyen kincseket rejt a bőrönd, és tetszik nekik 1-1 film, akkor 4 $-s órabérrel gyakorlatilag a gatyánkat arra fizetjük, hogy a határőrök munkaidőben filmet nézzenek :S További félelmeink voltak az otthon beszerzett gyógyszerek és az üveg Tokaji behozatala (A kolbász és pálinka passióról Zoli már írt az előző bejegyzésben. A kolbász elfogyott, a két deci pálinka meg Jonathanhoz, a lakás tulajának apukájához került, mert szereti.). Utolsó félelmünk a plusz egy bőröndre fizetendő extra díj volt. Jelenlegi szabályozás szerint 23 kilós bőröndöt lehet a British Airways London - Szingapúr járatán szállíttatni személyenként. 32 kilós súlyig (tehát +9 kiló) 32 GBP túlsúlydíjat kell fizetni, az ennél nehezebb csomagot meg már nem is szállítja a cég, hanem más szállítási móddal kell megoldani. Ellenben ha még egy bőröndöt becsekkoltunk, akkor az (mivel nem volt plusz bőröndünk, ezért a bőrönd ára) + 40 GBP, és ez plusz 23 kilót jelent újból. Ezt választottuk, mint legcélravezetőbb megoldás.

Becsekkolásnál kiderült, hogy a plusz bőröndért nem kell fizetnünk, mert olyan turista jegyünk van (valami prémium másodosztály), amivel két csomag mehet fel ingyen és bérmentve, továbbá kényelmes lábkinyújtós helyünk van. Tovább is van, mondom még, valamint szuper British Airways várót használhatunk indulásig. Nagyon megörültünk ennek! 

Eztán jött az ellenőrzés, a csomagátvillantás. A Heahtrow-n van egy ún. gyorsított ellenőrzés privilegizált utasoknak. Mondom is Zolinak, ha már ilyen szuper jegyünk van, fussunk neki, hátha mehetünk a gyorsított részen. Mehettünk, kemény 3 perc múlva már a tranzitban voltunk, irány a VIP váró. Ott aztán volt minden, mi szem szájnak ingere: internet, kényelmes fotelok, étkek, italok, rágcsák, kulturált és tiszta mosdók, újságok. Egy kis leves és utolsó bejelentkezés után már mehettünk is a géphez, induláááááááááááááás! 

Nem tudom más milyen nagy géppel utazott már, de olyannal, mint ami ránk várt, még nem. Sőt, ha jól emlékszem, Ferihegyen Liszt Ferencen ilyet még nem is láttam, csak Frankfurtban és Londonban. Találtuk a helyünket, kényelmesen elhelyezkedtünk, és jöhetett az INDULÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS! 

A 13 órás útra sok - sok szórakoztató dolog állt rendelkezésünkre, mégpedig a következők: 

1. Zoli
2. Képernyő minden utasnak a következő extrákkal (legújabb filmek, zenék, hangos környvek, interaktív térkép, tv filmek), természetesen hozzá járó fülhallgatóval, hogy ne zavarjuk egymást
3. Étkek (meleg kétszer és nasik)
4. Mosdó (sok)
5. Előre bekészített szórakoztató eszközök (újság, mp3, hangoskönyv, laptop) 
6. Hátul a mosdó előtt kis szabad tér elgémberedett lábaink és ülőgumóink megmozgatására
7. Takarók, párnák

Egy jó alvással megfűszerezve egész jól eltelt a 13óra. A reptéren nagy kapun mentünk keresztül útlevél vizsgálat és vízum megadás gyanánt, begyűjtöttük a 3 becsekkolt nagy csomagot, majd elegánsan átsétáltunk a zöld folyosón DVD-kkel, gyógyszerekkel és Tokajival. Kedves fiatalember várt ránk a reptéren, taxit intézett számunkra, majd irány a szállás, ahova majdhogynem hulla fáradtan értünk. Tényleg nagyon kedves volt Zaw, a segítő, már-már túlságosan is.

Kis pihi után éhesen elindultunk felkeresni valami étkezdét - találtunk is, ettünk, sétáltunk, majd aludtunk, mondván hogy este 10 van, és Zoli másnap dolgozik. 

Azóta kb. ez a menetrendünk: Zoli reggel felkel, elmegy dolgozóba - aztán vagy együtt ebédelünk, vagy este várom, és elmegyünk valahova enni vacsora gyanánt, és itthon pihi. Ja, meg nekem az éjszakai virrasztás, mert még nem teljesen álltam át a 6 óra különbségre. 

 

Nagyon érdekesek az árak, mert majdhogynem nem éri meg főzni itthon, annyira olcsók a kifőzdék árai. 20 deka sajt árából egy nagy tál meleg ételt kapok - tehát meggondolandó hogy elmegyek-e bevásárolni, cipelek-e mindent haza, főzök-e, mosogatok-e, vagy csak sétálok néhány percet egy Food Courtig vagy Hawkers' Centerig. Mondtam is tegnap este, hogy én nem ragaszkodom a főzéshez :D 

Szerencse, hogy szinte mindenki beszél angolul, úgyhogy a nyelvvel sehol nincs akadályunk, de feltett szándékom megtanulni malájul, van rá egy évem. 

 

 De elsődleges feladatunk egy albérlet keresése, holnap randizunk is egy ügynökkel, majd munkakeresés. 

Már a jövő sem a régi:) - úton Szingapúr felé

Nos lássuk csak, régóta nem írtam - rágják is a fülem érte eleget -, de mentségemre szóljon, hogy sok minden történt velünk. Az utolsó 2 hónap igen intenzívre sikerült köszönhetően a projekt befejezésének amiben itt Londonban munkálkodtam (aki dolgozott már projektben vagy ismeri a projekt munkák életciklusát az tudja, hogy az eleje és a vége exponenciálisan nő meg) és ezzel párhuzamosan a folytatás megtalálásának.

Talán folytatom is ezzel, hisz a legfontosabb, hogy sikerült cégen belül maradni ami számomra fontos volt. Kaptam egy zseniális lehetőséget ami mind szakmailag, mind élettapasztalat és életminőség terén valószínűleg az egyszer az életben kategória, így kár lett volna kihagyni. Az új munkám Szingapúrba szólít minket, a világ legmodernebb, tisztább, gazdaságilag töretlenül fejlődő, káprázatos országába és mi igent mondtunk rá:)

Megannyi blogot elolvastunk, információt gyűjtöttünk, beszéltem kinti céges magyarokkal - 5-en vanak, tehát nem sok:) - kaptunk élménybeszámolót "Pajtitól" és a leírtakon túl mindenki azt mondta, hogy még senkitől nem hallották, hogy nem tetszett volna vagy megbánták.

Végülis a világ másik végére megyünk ahol karnyújtásnyira lesz Malajzia, Indonézia, Thaiföld ha magát a várost megunnánk, és hát azt gondolom, ezek a helyek sokunk számára az exkluzív nyaralások célpontjai. Látótávolságba kerül Ausztrália és Új-Zéland is.Szóval a londoni standard 16-20 fokot, esőt és szelet felváltjuk a konstans 26-30 fokra és 80-90% os páratartalomra:) Én egyszer már belekóstoltam egy rövid időre amikor Manilában, a Fülöp-szigeteken jártam, milyen is az egyhelyben izzadás, hosszútávon azt mondják, mint minden megszokható.

Pár részlet az elmúlt hetek történéseiből. Július 1-el aláírtam az új szerződésem, így megmaradt a cégnél töltött eddigi 6 évem és picit kényszerből is, de elhúztam 3 hét szabira. Kényszer mert nem volt tervezve ,és mert Budapesten a cégtől ki kellett lépnem, lévén Szingapúrban folytatom, és ez nem kiküldetés mint London, hanem kinti, helyi szerződés. Így június 28. éjszaka hazarepültem Londonból, másnap hivatalosan kiléptem és belekezdtem a "szabimba"... Volt ez minden, csak nem pihenés; irodáról irodára járkálás, ügyintézés, közben Andi is kilépett a londoni cégtől és 1 hét késéssel jött haza ő is. Próbáltunk minél több emberrel találkozni, családozni és ügyintézni. Ugyan kötelező oltás nincs de mi előre gondolkodva a leendő utazásokhoz beoltattuk magunkat. Az oltóközpont - Dózsa György úti metró megállótól 50 méterre - ajánlásával Tetanusz, Tifusz és Hepatitisz "A" volt a 3 szuri. Hepa "B" csak azért nem itthon, mert annak van 4 héten belül követő ,és mivel nem tudom hogy a kiutazást követő első napokban hogyan lesz idő oltatni kint, inkább azt ejtettük és majd kint beadatom. Egyébként a központban rendesek, beszélgetés, tanácsok, nemzetközi oltási könyv, kényelmes környezet és 52 ezer forint kettőnknek a 6 szuri :)

Én beiktattam még fogorvost is, sikerült a 3 hét alatt háromszor megjelennem és még egy zsák pénzt ott hagynom, de a legfontosabbak rendbe lettek téve és hááát ez nálam nagy szó, mert hogy egy költői hasonlattal éljek, fogorvosnál remegek mint a kocsonya :)

Sikerült sokat emlegetett hazai bankrendszerünk csodás útvesztőjébe is betévedni, pedig csak arra voltam kíváncsi, hogyan tudom az otthoni bankszámlámat külföldről megszüntetni. Alapos ember lévén 3 külön fiókban és két különböző városban is feltettem ugyanazokat a kérdéseket, mindezt néma csenddel, lefagyott tekintettel és leplezetlen információhiánnyal díjazták. Odáig eljutottunk mindhárom helyen, hogy nem tudom megszünteni kintről, csak személyesen lehet, persze előtte 30 nappal a kártyámat is le kell adni, esetleg megtehetem mindezt közjegyzői meghatalmazással hogy majd valaki eljár a nevemben, de azt meg csak 30 napig fogadják el nekem pedig tovább kell még a számlám. Legalább oda eljutottunk, hogy a 10 éves kondíciókkal rendelkező folyószámlámat megváltoztatták egy modernebbre - maguktól persze nem ajánlották volna fel, hát persze még mindig a jó öreg Magyar gondolkodás, nehogy már az ügyfelet tegyük előre.... - aminek fele annyi a költsége és egy nyomtatványon lemondtam a jövő októberben lejáró kártyám meghosszabbítását, ami azért jó, mert ha megkapom az újat lejárat után automatikusan, és kérem letiltását a számla lezárásához, 12 ezer Ft lenne a költsége. Így meg csak nem kapok új kártyát.

Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt az egészet akkor a felháborító, vagy viccparadét használnám. Andi itt Londonban besétált a bankjához, megkérdezte mi a procedúra, és kiderült, egy levelet kérnek és kész. Hát ennyi, no comment

Ezt sikerült még felülmúlnia a T-mobilnak, a kérdés ugyanaz volt, hogyan, vagy egyáltalán meg tudom-e szüntetni a szerződésem kintről. Barátunk az asztal túlvégén közölte, ááááhhhh ez lehetetlen, csak személyesen. 10 perc beszélgetés után abban maradtunk hogy akkor marad a dominó kártyára való áttérés, mert a telóra amíg nem rendezkedünk be és nem lesz kinti szükségem van, plusz a netbankos utalásokhoz is arra jön a belépőkód... -már megint a bank... :). Ezt a végére akartam hagyni, lévén majd az utolsó nap átrakatom kártyásra. Így is tettem, bementem 2 héttel később ugyanoda, csak 3 asztallal hátrább, és mondom mit szeretnék. Harcosunk kérdezi miért akarom átrakatni, elmondom neki intelligensen, nyugodtan hisz így neveltek - pedig 2 hét ügyintézés már mögöttem volt - majd közli, de miért nem mondom le kintről? Nyugodt ember vagyok de hirtelen elsötétült minden, megláttam a fényt, meghajlott a tér körülöttem, a csíííí áramlani kezdett bennem és legszívesebben öltem volna, ehelyett viszont elfogadtam a kinyomtatott névjegykártyát, amit odacsúsztatott elém a pult széléről, rajta a kintről hívható számmal ami több mint fél éve működik, mosolyogtam egyet és eljöttem. Szívem szerint odamentem volna a másik kollégához és odaadtam volna neki a saját névjegykártyájukat tanulás céljából, dehááááát hagytam a francba.

Családoztunk sokat, külön-külön is és együtt is, voltunk étteremben, ettünk, ittunk, beszélgettünk, játszottunk az unokahúgommal - lassan 4 éves -, találkoztunk barátokkal és júli 17-én visszarepültünk Londonba. Nekikezdtünk pakolni, annál is inkább, mert hívott a költöztető cég, aki szervezi a szállítást Londonból Szingapúrba, hogy csütörtök reggel 9-re érkeznek. Írtunk leltárt mit szeretnénk feladni és beáraztunk mindent, hogy el tudják majd készíteni a biztosítást ha neadja isten valami rossz történne a szállítmánnyal.

Jöttek is az ígért időben és valami hihetetlen profizmussal 40 perc alatt összedobozoltak mindent. Ahhoz képest hogy nem volt sok dolgunk 6 oriási doboz lett. Csak azt tartottuk magunknál amire szükségünk van amíg a szállítmány nem ér utánunk, illetve amik kiderültek hogy nem mehetnek bele a szállítmányba.

Ilyen volt a házi kolbi, a gyógyszerek (mert 1-2 doboz nem gond) de a nálunk is szokásos cipősdoboz szindróma, felhalmozva mindenből 3 dobozzal kint nem engedett. Kimaradt még mindennemű krém, hajfesték, bármi ami folyékony, parfümök is, a séf késem és kihagytuk a DVD filmeket is, mert mint kiderült Szingapúrban függetlenül attól, hogy eredeti minden, átnézik, belenéznek a filmekbe aminek 4 dollár óránként az ára, ez 30 DVD nél már tétel így inkább visszük magunkkal a feladott poggyászban.

Ezek mind olyan tételek voltak amiket szállíttatni akartunk tehát a saját poggyászban nem számoltunk velük, hát nem is fértek el :). Vettünk gyorsan egy új bőröndöt így a "maradék" 6 doboz utáni induló méretünk 2 bőrönd, egy 80 literes hátizsák, 2 kézipoggyász.

Így is esélyes hogy valamit nem fognak beengedni ezekből, de egyszerűbb a saját bőröndből kivenni és esetleg búcsut inteni neki mint az egész szállítmányt amikor átszkennelik, felbontás nélkül visszaküldenek ha valamit találnak benne.

Pakolás 95%, londoni albi  takarítása 80%, a várakozás oriási. Holnap még befejezünk mindent, és 16.30 fele várható a tulaj, kulcs visszaadás és indulunk a reptérre. 20.20 az indulás Heathrow-ról, menetidő 12 óra 50 perc.

Hétfőre és keddre már van leszervezve a kinti hivatalból találkozó a munkavállalási papírt intézni, bankszámlát nyitni, illetve Andinak intézni a tartózkodási engedélyt. Egyébként az elmúlt 3 hétben nagyon sok segítséget kaptam kintről koordináltak mindent. Repjegyek, költöztetés, papírokhoz szükséges ügyintézés. A többit pedig meglátjuk és tudósítunk folyamatosan.

Most szép lassan álomra hajtjuk fejünket és elbúcsúzunk Londontól és elindulunk újabb állomásunk felé.

Relokáció

Nekikezdtünk londoni életünk felszámolásához... 

Nagy szerencsénk van, hogy Zoli cége segíti a költözést, úgyhogy a mi feladatunk igazából a mindenek összepakolása és szortírozása, valamint egy helyre gyűjtése volt, mert a cég mindent megcsinál helyettünk. Majdnem helyettünk :D 

Legfájóbb dolog az, hogy az otthoni házi kolbászt (köszi Apu) nem lehet kivinni az Egyesült Királyságból (elvileg be sem lehetett volna hozni, de ezzel nem foglalkozunk), a pálinkát meg ha Coca Colás üvegben visszük, akkor elég félreérthető lehet, hogy be akarjuk csempészni (Jajj Apa, miért nem adtál pálinkás üveget?!), úgyhogy ezért nem is igazán vihetjük be az új országba... Tegnap ezért kolbász és pálinkamentő akciót szerveztünk. Meg is feküdte a gyomrom az öt centi vastag kolbászkarika, meg az 52 fokos pálinka... Még van két napunk, meg 2/3 szál kolbászunk és 3 deci pálinkánk...

Home sweet home - Otthon édes otthon

Itthon voltunk, itthon vagyunk (holnapig). Családoztunk, barátoztunk, szórakoztunk, szívünkhöz közelállókat látogattunk meg. Kis képes ízelítő következzék az elmúlt másfél - két hétről.

Pomázi dinnyézés

Adélszerelmem

A süti fincsi volt

 

Étterem

Fodrászkodás

Munka Öcsödön :D 

Magyarázkodás... És képek :D

Sziasztok! 

Igen, nem írtunk régóta - és még egy ideig nem is fogok, mert Zolinak nagy mesélni valója van, de ezt rábízom. 

Ami a lényeg, hogy hazajöttünk néhány napra ügyintézni, aztán vissza Londonba, ott felszámoljuk az életünket és utána tovább utazunk jövő hétvégén. Nem, nem mondom el hova, nem mondom el miért és hogy mennyi időre. Ezt mind-mind Zoli írja majd :D 

Ami a lényeg: meghalunk a dögmelegben... A londoni 16-19 fokos nyár után itthon vagyunk a 35 fokban, meghalunk!!!! Eddig a hideg miatt reklamáltunk és fáztunk, most a meleg miatt reklamálunk és izzadunk. És ha tudnátok, amit én tudok, irigyelnétek :D De majd megírunk mindent. Az a lényeg, hogy nagyon sok az intézni valónk (papírok, oltások, orvosok, itthoni ízek, kedvenc ruhák, családok és mindenki látogatása... - és előre elnézést mindazoktól, akiket nem tudtam meglátogatni, különösen Annától)... Addig is mutatok néhány fényképet, amik kimaradtak.