Megjöttünk!

Igen - igen, már 4 és fél napja itt vagyunk. És eddig nem volt időnk írni, mert hát annyi minden másság és felfedezni való van itt, hogy nemigen jutott rá időnk. Meg időeltolódás is van, 6 óra. Zoli már tegnap reggelre virradó éjjel "normálisan" aludt (helyi idő szerint este 11-től reggel 7-ig), nekem ez mára virradóra sikerült. Jajj, csak el ne kiabáljam! 

Amikor még Londonban csomagoltunk, úgy számoltuk, hogy a szállítók el tudják vinni a sok - sok jogtiszta DVD-nket, a krémeket, a parfümöket, a kajákat és a mindenféle testápoló cuccokat... Hát nem :( Így plusz egy bőrönddel indultunk útnak. Féltünk, mert olyan információkat olvastunk, hogy a határon az őrök akár meg is nézhetik a lemezeket, amennyiben úgy gondolják, és ezért az utas fizet. Magyar mentalitásommal el is indult a fantáziám, mondtam is Zolinak, hogy ha meg kell mutatni, milyen kincseket rejt a bőrönd, és tetszik nekik 1-1 film, akkor 4 $-s órabérrel gyakorlatilag a gatyánkat arra fizetjük, hogy a határőrök munkaidőben filmet nézzenek :S További félelmeink voltak az otthon beszerzett gyógyszerek és az üveg Tokaji behozatala (A kolbász és pálinka passióról Zoli már írt az előző bejegyzésben. A kolbász elfogyott, a két deci pálinka meg Jonathanhoz, a lakás tulajának apukájához került, mert szereti.). Utolsó félelmünk a plusz egy bőröndre fizetendő extra díj volt. Jelenlegi szabályozás szerint 23 kilós bőröndöt lehet a British Airways London - Szingapúr járatán szállíttatni személyenként. 32 kilós súlyig (tehát +9 kiló) 32 GBP túlsúlydíjat kell fizetni, az ennél nehezebb csomagot meg már nem is szállítja a cég, hanem más szállítási móddal kell megoldani. Ellenben ha még egy bőröndöt becsekkoltunk, akkor az (mivel nem volt plusz bőröndünk, ezért a bőrönd ára) + 40 GBP, és ez plusz 23 kilót jelent újból. Ezt választottuk, mint legcélravezetőbb megoldás.

Becsekkolásnál kiderült, hogy a plusz bőröndért nem kell fizetnünk, mert olyan turista jegyünk van (valami prémium másodosztály), amivel két csomag mehet fel ingyen és bérmentve, továbbá kényelmes lábkinyújtós helyünk van. Tovább is van, mondom még, valamint szuper British Airways várót használhatunk indulásig. Nagyon megörültünk ennek! 

Eztán jött az ellenőrzés, a csomagátvillantás. A Heahtrow-n van egy ún. gyorsított ellenőrzés privilegizált utasoknak. Mondom is Zolinak, ha már ilyen szuper jegyünk van, fussunk neki, hátha mehetünk a gyorsított részen. Mehettünk, kemény 3 perc múlva már a tranzitban voltunk, irány a VIP váró. Ott aztán volt minden, mi szem szájnak ingere: internet, kényelmes fotelok, étkek, italok, rágcsák, kulturált és tiszta mosdók, újságok. Egy kis leves és utolsó bejelentkezés után már mehettünk is a géphez, induláááááááááááááás! 

Nem tudom más milyen nagy géppel utazott már, de olyannal, mint ami ránk várt, még nem. Sőt, ha jól emlékszem, Ferihegyen Liszt Ferencen ilyet még nem is láttam, csak Frankfurtban és Londonban. Találtuk a helyünket, kényelmesen elhelyezkedtünk, és jöhetett az INDULÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS! 

A 13 órás útra sok - sok szórakoztató dolog állt rendelkezésünkre, mégpedig a következők: 

1. Zoli
2. Képernyő minden utasnak a következő extrákkal (legújabb filmek, zenék, hangos környvek, interaktív térkép, tv filmek), természetesen hozzá járó fülhallgatóval, hogy ne zavarjuk egymást
3. Étkek (meleg kétszer és nasik)
4. Mosdó (sok)
5. Előre bekészített szórakoztató eszközök (újság, mp3, hangoskönyv, laptop) 
6. Hátul a mosdó előtt kis szabad tér elgémberedett lábaink és ülőgumóink megmozgatására
7. Takarók, párnák

Egy jó alvással megfűszerezve egész jól eltelt a 13óra. A reptéren nagy kapun mentünk keresztül útlevél vizsgálat és vízum megadás gyanánt, begyűjtöttük a 3 becsekkolt nagy csomagot, majd elegánsan átsétáltunk a zöld folyosón DVD-kkel, gyógyszerekkel és Tokajival. Kedves fiatalember várt ránk a reptéren, taxit intézett számunkra, majd irány a szállás, ahova majdhogynem hulla fáradtan értünk. Tényleg nagyon kedves volt Zaw, a segítő, már-már túlságosan is.

Kis pihi után éhesen elindultunk felkeresni valami étkezdét - találtunk is, ettünk, sétáltunk, majd aludtunk, mondván hogy este 10 van, és Zoli másnap dolgozik. 

Azóta kb. ez a menetrendünk: Zoli reggel felkel, elmegy dolgozóba - aztán vagy együtt ebédelünk, vagy este várom, és elmegyünk valahova enni vacsora gyanánt, és itthon pihi. Ja, meg nekem az éjszakai virrasztás, mert még nem teljesen álltam át a 6 óra különbségre. 

 

Nagyon érdekesek az árak, mert majdhogynem nem éri meg főzni itthon, annyira olcsók a kifőzdék árai. 20 deka sajt árából egy nagy tál meleg ételt kapok - tehát meggondolandó hogy elmegyek-e bevásárolni, cipelek-e mindent haza, főzök-e, mosogatok-e, vagy csak sétálok néhány percet egy Food Courtig vagy Hawkers' Centerig. Mondtam is tegnap este, hogy én nem ragaszkodom a főzéshez :D 

Szerencse, hogy szinte mindenki beszél angolul, úgyhogy a nyelvvel sehol nincs akadályunk, de feltett szándékom megtanulni malájul, van rá egy évem. 

 

 De elsődleges feladatunk egy albérlet keresése, holnap randizunk is egy ügynökkel, majd munkakeresés.