Nos lássuk csak, régóta nem írtam - rágják is a fülem érte eleget -, de mentségemre szóljon, hogy sok minden történt velünk. Az utolsó 2 hónap igen intenzívre sikerült köszönhetően a projekt befejezésének amiben itt Londonban munkálkodtam (aki dolgozott már projektben vagy ismeri a projekt munkák életciklusát az tudja, hogy az eleje és a vége exponenciálisan nő meg) és ezzel párhuzamosan a folytatás megtalálásának.
Talán folytatom is ezzel, hisz a legfontosabb, hogy sikerült cégen belül maradni ami számomra fontos volt. Kaptam egy zseniális lehetőséget ami mind szakmailag, mind élettapasztalat és életminőség terén valószínűleg az egyszer az életben kategória, így kár lett volna kihagyni. Az új munkám Szingapúrba szólít minket, a világ legmodernebb, tisztább, gazdaságilag töretlenül fejlődő, káprázatos országába és mi igent mondtunk rá:)
Megannyi blogot elolvastunk, információt gyűjtöttünk, beszéltem kinti céges magyarokkal - 5-en vanak, tehát nem sok:) - kaptunk élménybeszámolót "Pajtitól" és a leírtakon túl mindenki azt mondta, hogy még senkitől nem hallották, hogy nem tetszett volna vagy megbánták.
Végülis a világ másik végére megyünk ahol karnyújtásnyira lesz Malajzia, Indonézia, Thaiföld ha magát a várost megunnánk, és hát azt gondolom, ezek a helyek sokunk számára az exkluzív nyaralások célpontjai. Látótávolságba kerül Ausztrália és Új-Zéland is.Szóval a londoni standard 16-20 fokot, esőt és szelet felváltjuk a konstans 26-30 fokra és 80-90% os páratartalomra:) Én egyszer már belekóstoltam egy rövid időre amikor Manilában, a Fülöp-szigeteken jártam, milyen is az egyhelyben izzadás, hosszútávon azt mondják, mint minden megszokható.
Pár részlet az elmúlt hetek történéseiből. Július 1-el aláírtam az új szerződésem, így megmaradt a cégnél töltött eddigi 6 évem és picit kényszerből is, de elhúztam 3 hét szabira. Kényszer mert nem volt tervezve ,és mert Budapesten a cégtől ki kellett lépnem, lévén Szingapúrban folytatom, és ez nem kiküldetés mint London, hanem kinti, helyi szerződés. Így június 28. éjszaka hazarepültem Londonból, másnap hivatalosan kiléptem és belekezdtem a "szabimba"... Volt ez minden, csak nem pihenés; irodáról irodára járkálás, ügyintézés, közben Andi is kilépett a londoni cégtől és 1 hét késéssel jött haza ő is. Próbáltunk minél több emberrel találkozni, családozni és ügyintézni. Ugyan kötelező oltás nincs de mi előre gondolkodva a leendő utazásokhoz beoltattuk magunkat. Az oltóközpont - Dózsa György úti metró megállótól 50 méterre - ajánlásával Tetanusz, Tifusz és Hepatitisz "A" volt a 3 szuri. Hepa "B" csak azért nem itthon, mert annak van 4 héten belül követő ,és mivel nem tudom hogy a kiutazást követő első napokban hogyan lesz idő oltatni kint, inkább azt ejtettük és majd kint beadatom. Egyébként a központban rendesek, beszélgetés, tanácsok, nemzetközi oltási könyv, kényelmes környezet és 52 ezer forint kettőnknek a 6 szuri :)
Én beiktattam még fogorvost is, sikerült a 3 hét alatt háromszor megjelennem és még egy zsák pénzt ott hagynom, de a legfontosabbak rendbe lettek téve és hááát ez nálam nagy szó, mert hogy egy költői hasonlattal éljek, fogorvosnál remegek mint a kocsonya :)
Sikerült sokat emlegetett hazai bankrendszerünk csodás útvesztőjébe is betévedni, pedig csak arra voltam kíváncsi, hogyan tudom az otthoni bankszámlámat külföldről megszüntetni. Alapos ember lévén 3 külön fiókban és két különböző városban is feltettem ugyanazokat a kérdéseket, mindezt néma csenddel, lefagyott tekintettel és leplezetlen információhiánnyal díjazták. Odáig eljutottunk mindhárom helyen, hogy nem tudom megszünteni kintről, csak személyesen lehet, persze előtte 30 nappal a kártyámat is le kell adni, esetleg megtehetem mindezt közjegyzői meghatalmazással hogy majd valaki eljár a nevemben, de azt meg csak 30 napig fogadják el nekem pedig tovább kell még a számlám. Legalább oda eljutottunk, hogy a 10 éves kondíciókkal rendelkező folyószámlámat megváltoztatták egy modernebbre - maguktól persze nem ajánlották volna fel, hát persze még mindig a jó öreg Magyar gondolkodás, nehogy már az ügyfelet tegyük előre.... - aminek fele annyi a költsége és egy nyomtatványon lemondtam a jövő októberben lejáró kártyám meghosszabbítását, ami azért jó, mert ha megkapom az újat lejárat után automatikusan, és kérem letiltását a számla lezárásához, 12 ezer Ft lenne a költsége. Így meg csak nem kapok új kártyát.
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt az egészet akkor a felháborító, vagy viccparadét használnám. Andi itt Londonban besétált a bankjához, megkérdezte mi a procedúra, és kiderült, egy levelet kérnek és kész. Hát ennyi, no comment
Ezt sikerült még felülmúlnia a T-mobilnak, a kérdés ugyanaz volt, hogyan, vagy egyáltalán meg tudom-e szüntetni a szerződésem kintről. Barátunk az asztal túlvégén közölte, ááááhhhh ez lehetetlen, csak személyesen. 10 perc beszélgetés után abban maradtunk hogy akkor marad a dominó kártyára való áttérés, mert a telóra amíg nem rendezkedünk be és nem lesz kinti szükségem van, plusz a netbankos utalásokhoz is arra jön a belépőkód... -már megint a bank... :). Ezt a végére akartam hagyni, lévén majd az utolsó nap átrakatom kártyásra. Így is tettem, bementem 2 héttel később ugyanoda, csak 3 asztallal hátrább, és mondom mit szeretnék. Harcosunk kérdezi miért akarom átrakatni, elmondom neki intelligensen, nyugodtan hisz így neveltek - pedig 2 hét ügyintézés már mögöttem volt - majd közli, de miért nem mondom le kintről? Nyugodt ember vagyok de hirtelen elsötétült minden, megláttam a fényt, meghajlott a tér körülöttem, a csíííí áramlani kezdett bennem és legszívesebben öltem volna, ehelyett viszont elfogadtam a kinyomtatott névjegykártyát, amit odacsúsztatott elém a pult széléről, rajta a kintről hívható számmal ami több mint fél éve működik, mosolyogtam egyet és eljöttem. Szívem szerint odamentem volna a másik kollégához és odaadtam volna neki a saját névjegykártyájukat tanulás céljából, dehááááát hagytam a francba.
Családoztunk sokat, külön-külön is és együtt is, voltunk étteremben, ettünk, ittunk, beszélgettünk, játszottunk az unokahúgommal - lassan 4 éves -, találkoztunk barátokkal és júli 17-én visszarepültünk Londonba. Nekikezdtünk pakolni, annál is inkább, mert hívott a költöztető cég, aki szervezi a szállítást Londonból Szingapúrba, hogy csütörtök reggel 9-re érkeznek. Írtunk leltárt mit szeretnénk feladni és beáraztunk mindent, hogy el tudják majd készíteni a biztosítást ha neadja isten valami rossz történne a szállítmánnyal.
Jöttek is az ígért időben és valami hihetetlen profizmussal 40 perc alatt összedobozoltak mindent. Ahhoz képest hogy nem volt sok dolgunk 6 oriási doboz lett. Csak azt tartottuk magunknál amire szükségünk van amíg a szállítmány nem ér utánunk, illetve amik kiderültek hogy nem mehetnek bele a szállítmányba.
Ilyen volt a házi kolbi, a gyógyszerek (mert 1-2 doboz nem gond) de a nálunk is szokásos cipősdoboz szindróma, felhalmozva mindenből 3 dobozzal kint nem engedett. Kimaradt még mindennemű krém, hajfesték, bármi ami folyékony, parfümök is, a séf késem és kihagytuk a DVD filmeket is, mert mint kiderült Szingapúrban függetlenül attól, hogy eredeti minden, átnézik, belenéznek a filmekbe aminek 4 dollár óránként az ára, ez 30 DVD nél már tétel így inkább visszük magunkkal a feladott poggyászban.
Ezek mind olyan tételek voltak amiket szállíttatni akartunk tehát a saját poggyászban nem számoltunk velük, hát nem is fértek el :). Vettünk gyorsan egy új bőröndöt így a "maradék" 6 doboz utáni induló méretünk 2 bőrönd, egy 80 literes hátizsák, 2 kézipoggyász.
Így is esélyes hogy valamit nem fognak beengedni ezekből, de egyszerűbb a saját bőröndből kivenni és esetleg búcsut inteni neki mint az egész szállítmányt amikor átszkennelik, felbontás nélkül visszaküldenek ha valamit találnak benne.
Pakolás 95%, londoni albi takarítása 80%, a várakozás oriási. Holnap még befejezünk mindent, és 16.30 fele várható a tulaj, kulcs visszaadás és indulunk a reptérre. 20.20 az indulás Heathrow-ról, menetidő 12 óra 50 perc.
Hétfőre és keddre már van leszervezve a kinti hivatalból találkozó a munkavállalási papírt intézni, bankszámlát nyitni, illetve Andinak intézni a tartózkodási engedélyt. Egyébként az elmúlt 3 hétben nagyon sok segítséget kaptam kintről koordináltak mindent. Repjegyek, költöztetés, papírokhoz szükséges ügyintézés. A többit pedig meglátjuk és tudósítunk folyamatosan.
Most szép lassan álomra hajtjuk fejünket és elbúcsúzunk Londontól és elindulunk újabb állomásunk felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése