Ezt a bejegyzést már régóta készülök megírni, mert többen kérdeztétek, hogy mit is dolgozom...
Nagy-Britanniában nem nagyon vannak olyan időseket / betegeket / sérülteket ellátó bentlakásos otthonok elterjedve, mint Magyarországon, itt inkább a saját lakásban / lakókörnyezetben való ellátást preferálja a társadalom és a kormányzat támogatja sok-sok pénzzel (Ezzel új munkahelyeket teremt - többek között). Na, tehát ahhoz, hogy ellássák az időseket / betegeket / sérülteket, a jó üzleti érzékkel megáldott emberek mindenféle ügynökségeket alapítottak e feladatra. Toboroznak gondozókat, kiképzik őket, és munkába állítják. Egy ilyen ügynökségnél dolgozom én is.
Volt egy képzés, ami sok plusz szakmai dolgot nem adott (hála a danone alapítványnak, a bárkának, meg még egy - két embernek, akikkel együtt jártuk ki a dolgokat), ellenben sok érdekességet hallottam, íme egy kis szemezgetés:
Minden héten megvan a beosztásom, hogy időre kihez hova kell mennem. A legtöbben el tudják mondani, hogy mit kellene segíteni (pl. mosoda, ebéd készítés, vacsora készítés, tisztázás, kutyát sétáltatni, székbe átrakás, ilyesmik). Mindig megvan, hogy mennyi időt kell a kliensnél eltölteni. A gondozási tervben is benne van, hogy általában mikor mit kell csinálni a klienssel, miben és hogy kell segíteni, mi hol található, mikre kell figyelni, stb-stb-stb, illetve minden gondozónak írásban vezetnie kell, hogy kivel mikor mit csinált. Van egy olyan érzésem, nem minden esetben vannak az irodában dolgozók tisztában a földrajzi helyekkel - pl. negyed órát adnak egy negyven perces útra...
Telefonos elektronikus bejelentkezéssel megy a játék - van egy ingyen hívható száma minden gondozónak, amit a kliens vonalas telójáról kell felhívni megérkezéskor és a munka végén, ezzel regisztrálva az eltöltött időt. Akinek nincs vonalas telefonja, ott papírt kell aláíratni a klienssel. Néha persze, az ilyen klienseknél 5-10 perceket lehet ide-oda játszani, ami hasznos, hogy pontosan odaérjek a következő helyre. 1-2 kliensemmel ezt meg tudom játszani, aki jó fej és megértő, de csak azoknál, akiknek nincs vonalas telefonjuk. Jártam úgy, hogy a kliens lecsúszott a székről, mikor bementem a lakásba, tehát első dolgom nem a bejelentkezés volt, hanem hogy biztonságba helyezzem a klienst. Ezt be is írtam az ellenőrző lapra, de az iroda tett rá- ezért nem 30 perces bért kaptam, hanem csak 25 percet fizettek - hiába mondtam, hogy miért... Tanultam az esetből :D
Van olyan, hogy kapok egy sms-t, hogy hívjam fel az irodát... Ettől idegbajt kapok, főleg mert hetente kellett eleinte a telefonomat feltölteni. 3 hét alatt már megtanulta a főnökasszonyom, hogy Andikának nem küldünk sms-t, csak címeket, mert azokat Andika nem érti meg mindig, bármi egyéb van, Andikát felhívjuk telefonon... Ja, és én csak megcsörrentem a főnökömet, mindig visszahív... Nem reménytelen a nő, még a végén e-milen fogunk kapcsolatot tartani :D (ebben további fejlődésre van szüksége)
Gondolom azt már leszűrtétek, hogy nem hétfőtől péntekig 8-tól 4-ig dolgozom, hanem összevissza. Pozitívuma, hogy nem napi 8 óra egy helyen, hanem közben van szabadidő, amikor bevásárolhatok, ügyintézhetek, pihenhetek, akármi... A negatívuma, hogy nem napi 8 óra: van, amikor egy nap dolgozom 3 órát, van amikor 9-et (reggel héttől este 9-ig)... Viszont élvezem nagyon. Kevésbé élvezem a dugókat, meg amikor az orrom előtt elmegy a busz, de... - és erről is fogok majd írni.
Egyébként nagyon jól érzem magam, vannak már megszokott emberkék, akiket segítek - bocsánat, nem szeretem azt a szót, hogy gondozok. Róluk - név nélkül - mesélek néhány szót.
Miss X 90 éves lesz hamarosan, agyilag és fizikailag nagyon jó állapotban van. Sziporkázó humora van, a híreket mindig megvitatjuk. Neki csak kaját szoktam csinálni, meg beszélgetni szoktunk. Múltkor épp a tolousi mészárlásról beszélgettünk, mire Mami közölte, hogy szerinte az ilyet ki kéne végezni, és hogy a brit politikusok beszarik, mert nincs Nagy-Britanniában halálbüntetés.
Mrs. Y indiai nénike - angolul alig beszél, csak hogy OKÉ, meg TENKJÚ (köszönöm), meg KERFUL (óvatosan), ellenben maximálisan együttműködő, segítő. Ágyban fekszik, sok-sok segítséget igényel, általában két gondozó kell hozzá, de a múltkor egyedül voltam, és ketten együtt mindent megcsináltunk, meg is köszöntem neki, hogy segített.
Mr. D expostás. Kedves emberke, imádja a focit, mindig kézfogással köszönt és válunk el. Néha megpróbál átverni, hogy reggel már tisztálkodott, de hamar lebukik mindig :D
Mr. M egyetemistaként buliban leesett a tetőről vagy micsoda történt vele, eltörte a gerincét... Több segítséget igényel mint mások, franciául káromkodik, meg néha francia szókat mond, de maximálisan együttműködő. Sok segítséget igényel, de igyekszik a lehetőségeihez képest önálló lenni.
Mr. W - egy tündér :D Teljesen önálló, meg jó fej, durvajó humorral. Neki a takarításban és a mosásban kell segítség. Van egy kutyája, akit megtanítottam magyarul: Herbie, csend legyen! - és a kutya csendben van.
Ők azok, akikkel többször találkozom, persze melléjük még vannak mások is, de ők a fők. Volt egy hölgy, számos betegséggel (többek között rák), és meg is halt. Szomorú, van ilyen. Ellenben - az iroda nem tudott róla, hogy már akkor két napja meghalt kórházban, hanem engem kiküldtek, hogy gondozzam... Barátnője nyitott ajtót, elmondtam ki fia borja vagyok, ő meg közölte, hogy a hölgy meghalt... Hívom az irodát, hogy aprócska probléma van, miszerint a kliens meghalt. Az iroda biztos volt abban, hogy valamit félreértettem, úgyhogy körbetelefonáltak, és kiderült, hogy tényleg meghalt. Ez kedden volt... Szombaton felhívtak ellenőrizni, hogy akkor én most abban az időben ennél a hölgynél vagyok, ugye? Mondtam nem, mert a hölgy közel egy hete elhunyt.
Persze a kifelé tökéletesek vagyunk itt is megvan, mert egyből kaptam egyenruhát, miben dolgozni kell. Még jó, hogy nem kettőt kaptam, hogy amíg egyik mosásban van, addig a másikban dolgozom - úgyhogy csak ritkán veszem fel, hogy ne kelljen sűrűn mosni, el ne kopjon!
Munkavédelmi eszközöket is kaptam: két doboz gumikesztyűt, egyszer használatos eldobható kötényt a ruha védelmére, kézfertőtlenítőt, és riasztót (gázspray helyett). Valamelyik este későn, sötétedés után végeztem, indulok haza, zsebemben a riasztó, mondván, jó ha ott van... Mellettem jön egy fiatal srác, kezében fish-and-chips, meg is fordult a fejemben, mi lenne, ha megnyomnám a riasztót, vajon hány irányba repülne a kaja? De ugyanez lejátszódott a fejemben a zebrán trabant-kerettel átmenő vénasszony látványán, hogy vajon milyen messzire tudja eldobni a keretet ijedtében :D Húúúú de rosszindulatú vagyok, de betudom a gyilkos humoromnak.
A fizetés: hetente van, minden esetben a telefonos bejelentkezés és a kitöltött papírok alapján. Érdemes mindent pontosan írni, mert előfordul, hogy egy-egy klienst teljesen kihagynak a bérjegyzékből, és emiatt 20 fonttal rövidebben járok, mint pl. most, de szerdán megyek is az irodába reklamálni.
Hát, dióhéjban ennyi az én munkám :D
Nagy-Britanniában nem nagyon vannak olyan időseket / betegeket / sérülteket ellátó bentlakásos otthonok elterjedve, mint Magyarországon, itt inkább a saját lakásban / lakókörnyezetben való ellátást preferálja a társadalom és a kormányzat támogatja sok-sok pénzzel (Ezzel új munkahelyeket teremt - többek között). Na, tehát ahhoz, hogy ellássák az időseket / betegeket / sérülteket, a jó üzleti érzékkel megáldott emberek mindenféle ügynökségeket alapítottak e feladatra. Toboroznak gondozókat, kiképzik őket, és munkába állítják. Egy ilyen ügynökségnél dolgozom én is.
Volt egy képzés, ami sok plusz szakmai dolgot nem adott (hála a danone alapítványnak, a bárkának, meg még egy - két embernek, akikkel együtt jártuk ki a dolgokat), ellenben sok érdekességet hallottam, íme egy kis szemezgetés:
- A kliens szociális gondozásában minimális szinten vesz részt a gondozó (bevásárol / mosodát intéz) - ezzel nem teljesen értek egyet, mert mondjuk egy idős embernek, akinek nincs családja, és egyedül él, és gyakorlatilag a kutya sem néz rá, szüksége van társaságra. Véleményem szerint időt kellene arra biztosítani, hogy beszélgethessen a gondozóval egy tea / kávé időre a mindenfélékről. Ez plusz fél órát jelentene.
- A kliensnek csak az orvos által előre összekészített és befóliázott gyógyszert, tablettát, előre felírt kenőcsöt szabad adni, mást nem. Ha fáj a feje, dögöljön meg. Ilyenkor hívni kell a körzeti nővért, hogy Maminak fáj a feje, mit tegyek. Mivel nem vagyok rá kiképezve, még szemcseppet sem adhatok be.
- Ha Mami elvágja a kezét, akkor előkészíthetek neki sebtapaszt, kezébe adhatom, de a sebre nem rakhatom rá, mert allergia veszély...
- Ha Maminak van két nagy epilepsziás rohama, max. stabil oldalfekvésbe tehetem (amit a képzésen nem is mutattak meg, de hála a szigetes nyaraknak tudom), és hívom a mentőt - amíg kiér a mentő, közben imádkozom, nehogy több is legyen... Diazepamot meg nem adhatok be, mert nincs róla papírom... Úgy érzem, ez a 22-es csapdája, mert meg vagyok kötve a protokoll által - tehát ha azt csinálom, ami a protokollban van, és a Mami meghal, akkor én tiszta vagyok, mert semmi olyat nem csináltam. Igen ám, de a lelkiismeretemmel hogy számolok el, ha tudom, hogy a diazepam valszeg segít neki, míg a mentő kiér, és túléli? Persze ilyenre ne kerüljön sor, de hátha...
- Egyedül nem emelhetek semmit - senkit, ami X kiló felett van. Az X egy elég nevetséges szám, nem is tudom hirtelen mennyi. Egyébként meg a legtöbb kliensnek emelhető kórházi ágya van (ezért havi díjat fizet a szociális bizottságnak mint bérleti díj), többnek emelője is, amiért szintén bért fizet, ezért minimális fizikai igénybevétellel jár ez a munka.
- Vércukrot nem mérhetek, mert nem vagyok rá kiképezve.
Minden héten megvan a beosztásom, hogy időre kihez hova kell mennem. A legtöbben el tudják mondani, hogy mit kellene segíteni (pl. mosoda, ebéd készítés, vacsora készítés, tisztázás, kutyát sétáltatni, székbe átrakás, ilyesmik). Mindig megvan, hogy mennyi időt kell a kliensnél eltölteni. A gondozási tervben is benne van, hogy általában mikor mit kell csinálni a klienssel, miben és hogy kell segíteni, mi hol található, mikre kell figyelni, stb-stb-stb, illetve minden gondozónak írásban vezetnie kell, hogy kivel mikor mit csinált. Van egy olyan érzésem, nem minden esetben vannak az irodában dolgozók tisztában a földrajzi helyekkel - pl. negyed órát adnak egy negyven perces útra...
Telefonos elektronikus bejelentkezéssel megy a játék - van egy ingyen hívható száma minden gondozónak, amit a kliens vonalas telójáról kell felhívni megérkezéskor és a munka végén, ezzel regisztrálva az eltöltött időt. Akinek nincs vonalas telefonja, ott papírt kell aláíratni a klienssel. Néha persze, az ilyen klienseknél 5-10 perceket lehet ide-oda játszani, ami hasznos, hogy pontosan odaérjek a következő helyre. 1-2 kliensemmel ezt meg tudom játszani, aki jó fej és megértő, de csak azoknál, akiknek nincs vonalas telefonjuk. Jártam úgy, hogy a kliens lecsúszott a székről, mikor bementem a lakásba, tehát első dolgom nem a bejelentkezés volt, hanem hogy biztonságba helyezzem a klienst. Ezt be is írtam az ellenőrző lapra, de az iroda tett rá- ezért nem 30 perces bért kaptam, hanem csak 25 percet fizettek - hiába mondtam, hogy miért... Tanultam az esetből :D
Van olyan, hogy kapok egy sms-t, hogy hívjam fel az irodát... Ettől idegbajt kapok, főleg mert hetente kellett eleinte a telefonomat feltölteni. 3 hét alatt már megtanulta a főnökasszonyom, hogy Andikának nem küldünk sms-t, csak címeket, mert azokat Andika nem érti meg mindig, bármi egyéb van, Andikát felhívjuk telefonon... Ja, és én csak megcsörrentem a főnökömet, mindig visszahív... Nem reménytelen a nő, még a végén e-milen fogunk kapcsolatot tartani :D (ebben további fejlődésre van szüksége)
Gondolom azt már leszűrtétek, hogy nem hétfőtől péntekig 8-tól 4-ig dolgozom, hanem összevissza. Pozitívuma, hogy nem napi 8 óra egy helyen, hanem közben van szabadidő, amikor bevásárolhatok, ügyintézhetek, pihenhetek, akármi... A negatívuma, hogy nem napi 8 óra: van, amikor egy nap dolgozom 3 órát, van amikor 9-et (reggel héttől este 9-ig)... Viszont élvezem nagyon. Kevésbé élvezem a dugókat, meg amikor az orrom előtt elmegy a busz, de... - és erről is fogok majd írni.
Egyébként nagyon jól érzem magam, vannak már megszokott emberkék, akiket segítek - bocsánat, nem szeretem azt a szót, hogy gondozok. Róluk - név nélkül - mesélek néhány szót.
Miss X 90 éves lesz hamarosan, agyilag és fizikailag nagyon jó állapotban van. Sziporkázó humora van, a híreket mindig megvitatjuk. Neki csak kaját szoktam csinálni, meg beszélgetni szoktunk. Múltkor épp a tolousi mészárlásról beszélgettünk, mire Mami közölte, hogy szerinte az ilyet ki kéne végezni, és hogy a brit politikusok beszarik, mert nincs Nagy-Britanniában halálbüntetés.
Mrs. Y indiai nénike - angolul alig beszél, csak hogy OKÉ, meg TENKJÚ (köszönöm), meg KERFUL (óvatosan), ellenben maximálisan együttműködő, segítő. Ágyban fekszik, sok-sok segítséget igényel, általában két gondozó kell hozzá, de a múltkor egyedül voltam, és ketten együtt mindent megcsináltunk, meg is köszöntem neki, hogy segített.
Mr. D expostás. Kedves emberke, imádja a focit, mindig kézfogással köszönt és válunk el. Néha megpróbál átverni, hogy reggel már tisztálkodott, de hamar lebukik mindig :D
Mr. M egyetemistaként buliban leesett a tetőről vagy micsoda történt vele, eltörte a gerincét... Több segítséget igényel mint mások, franciául káromkodik, meg néha francia szókat mond, de maximálisan együttműködő. Sok segítséget igényel, de igyekszik a lehetőségeihez képest önálló lenni.
Mr. W - egy tündér :D Teljesen önálló, meg jó fej, durvajó humorral. Neki a takarításban és a mosásban kell segítség. Van egy kutyája, akit megtanítottam magyarul: Herbie, csend legyen! - és a kutya csendben van.
Ők azok, akikkel többször találkozom, persze melléjük még vannak mások is, de ők a fők. Volt egy hölgy, számos betegséggel (többek között rák), és meg is halt. Szomorú, van ilyen. Ellenben - az iroda nem tudott róla, hogy már akkor két napja meghalt kórházban, hanem engem kiküldtek, hogy gondozzam... Barátnője nyitott ajtót, elmondtam ki fia borja vagyok, ő meg közölte, hogy a hölgy meghalt... Hívom az irodát, hogy aprócska probléma van, miszerint a kliens meghalt. Az iroda biztos volt abban, hogy valamit félreértettem, úgyhogy körbetelefonáltak, és kiderült, hogy tényleg meghalt. Ez kedden volt... Szombaton felhívtak ellenőrizni, hogy akkor én most abban az időben ennél a hölgynél vagyok, ugye? Mondtam nem, mert a hölgy közel egy hete elhunyt.
Persze a kifelé tökéletesek vagyunk itt is megvan, mert egyből kaptam egyenruhát, miben dolgozni kell. Még jó, hogy nem kettőt kaptam, hogy amíg egyik mosásban van, addig a másikban dolgozom - úgyhogy csak ritkán veszem fel, hogy ne kelljen sűrűn mosni, el ne kopjon!
Munkavédelmi eszközöket is kaptam: két doboz gumikesztyűt, egyszer használatos eldobható kötényt a ruha védelmére, kézfertőtlenítőt, és riasztót (gázspray helyett). Valamelyik este későn, sötétedés után végeztem, indulok haza, zsebemben a riasztó, mondván, jó ha ott van... Mellettem jön egy fiatal srác, kezében fish-and-chips, meg is fordult a fejemben, mi lenne, ha megnyomnám a riasztót, vajon hány irányba repülne a kaja? De ugyanez lejátszódott a fejemben a zebrán trabant-kerettel átmenő vénasszony látványán, hogy vajon milyen messzire tudja eldobni a keretet ijedtében :D Húúúú de rosszindulatú vagyok, de betudom a gyilkos humoromnak.
A fizetés: hetente van, minden esetben a telefonos bejelentkezés és a kitöltött papírok alapján. Érdemes mindent pontosan írni, mert előfordul, hogy egy-egy klienst teljesen kihagynak a bérjegyzékből, és emiatt 20 fonttal rövidebben járok, mint pl. most, de szerdán megyek is az irodába reklamálni.
Hát, dióhéjban ennyi az én munkám :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése