Decemberben amikor Cápi megérkezett hozzám Londonba, még ünnepek előtt elmentünk egy nagyot sétálni, várost nézni, vásárolni. A városnéző túra vége a Tottenham Court Road volt ami London belvárosának egyik legismertebb és legnagyobb csomópontja, ahol többek között a Dominion színház is található.
Ha az ember nem tudja, nem ismeri akkor is szemet szúr a hatalmas szobor és kiírás a bejárat felett -We will rock you - A Queen után. Andi akkor elejtette, hogy de jó lenne egyszer ezt Londonban látni.
Ezek után nekem adta magát az ötlet hogy szülinapra meglepem vele és így is tettem, már jó előre vettem két jegyet, tehát Április 7-én Szombaton jelenésünk volt :)
A darabról annyit érdemes tudni, hogy Ben Elton, Brian May és Roger Taylor írta Robert De Niro segítségével. Az első előadást 2002-ben játszották, azóta minden nap színpadon van.
A történet a jövőben játszódik ahol minden klisék alapján működik, mindenki ugyanazt a gépi zenét hallgatja, nem sok érték maradt és amelyben egy "régmúlt" kor emberei a bohémek fellázadnak a mű környezet ellen és egy fiatal álmodozó vezetésével igazi hangszerekkel játszott rock zenét akarnak. Ebbe a történetbe szövődik bele a különféle Queen slágerek neve, egy-egy szereplővel megszemélyesítve.
A színház egyébként elég nagy, és a folyosókon sok Queen vagy Freddie Mercury kép található érdemes végignézni őket.
Nekünk nagyon sok Queen bakelit lemezünk volt köszönhetően bátyámnak és még ha picit is, de részese voltam a nagy Queen korszaknak, gyerekként kívülről énekeltem én is pár szám szövegét, szerettem is őket, nagyon kíváncsi voltam az előadásra.
Fent űltünk az emeleten a színpaddal szemben, középen, szuper helyen. Jó a kialakítása az egész teremnek mert a fenti körív nincs messze a színpadtól, nagyon hangulatos. Besötétítettek, szuper hanghatások közepette elkezdődött a darab és innentől mintha nem érzékelné az ember az időt. A történetbe megannyi poén és elejtett utalás van beépítve a kornak megfelelő hivatkozásokkal és rengeteg Queen szám.
Meglepően jó hangúak voltak a színészek, nem holmi megasztár szülött silány karikatúrák és nagyon nagyot játszottak, többször a közönséget is bevonva, mint egy koncerten. A zene élő, a színpad oldalán egy-egy emelvényen játszanak, zseniális.
Az első perctől kezdve magával ragadja az embert az egész, engem legalábbis magával ragadott. Olyan érzés volt ez amit nem sokszor éreztem, valami ami feledtet mindent az ember körül, egyes számoknál a hideg is kirázott, az elején az ember tombolna a végén pedig igen erősen nyeldesve küzd a könnyek ellen, amit aztán kiváló rendezői érzékkel oldanak fel egy-egy ráadás számmal ami újra lázba hozza a közönséget.
Szerintem a végén 10 perc folyamatos taps volt, a kezünk pecsenye piros volt.. de kit érdekelt:)
Az Andinak szánt meglepiből nekem is életreszóló élmény lett, bármikor megnézném újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése