2012. július 19., csütörtök

Relokáció

Nekikezdtünk londoni életünk felszámolásához... 


Nagy szerencsénk van, hogy Zoli cége segíti a költözést, úgyhogy a mi feladatunk igazából a mindenek összepakolása és szortírozása, valamint egy helyre gyűjtése volt, mert a cég mindent megcsinál helyettünk. Majdnem helyettünk :D 
Legfájóbb dolog az, hogy az otthoni házi kolbászt (köszi Apu) nem lehet kivinni az Egyesült Királyságból (elvileg be sem lehetett volna hozni, de ezzel nem foglalkozunk), a pálinkát meg ha Coca Colás üvegben visszük, akkor elég félreérthető lehet, hogy be akarjuk csempészni (Jajj Apa, miért nem adtál pálinkás üveget?!), úgyhogy ezért nem is igazán vihetjük be az új országba... Tegnap ezért kolbász és pálinkamentő akciót szerveztünk. Meg is feküdte a gyomrom az öt centi vastag kolbászkarika, meg az 52 fokos pálinka... Még van két napunk, meg 2/3 szál kolbászunk és 3 deci pálinkánk...












2012. július 16., hétfő

Home sweet home - Otthon édes otthon

Itthon voltunk, itthon vagyunk (holnapig). Családoztunk, barátoztunk, szórakoztunk, szívünkhöz közelállókat látogattunk meg. Kis képes ízelítő következzék az elmúlt másfél - két hétről.
Pomázi dinnyézés

Adélszerelmem

A süti fincsi volt
 
Étterem
Fodrászkodás
Munka Öcsödön :D 

2012. július 14., szombat

Magyarázkodás... És képek :D

Sziasztok! 

Igen, nem írtunk régóta - és még egy ideig nem is fogok, mert Zolinak nagy mesélni valója van, de ezt rábízom. 
Ami a lényeg, hogy hazajöttünk néhány napra ügyintézni, aztán vissza Londonba, ott felszámoljuk az életünket és utána tovább utazunk jövő hétvégén. Nem, nem mondom el hova, nem mondom el miért és hogy mennyi időre. Ezt mind-mind Zoli írja majd :D 



Ami a lényeg: meghalunk a dögmelegben... A londoni 16-19 fokos nyár után itthon vagyunk a 35 fokban, meghalunk!!!! Eddig a hideg miatt reklamáltunk és fáztunk, most a meleg miatt reklamálunk és izzadunk. És ha tudnátok, amit én tudok, irigyelnétek :D De majd megírunk mindent. Az a lényeg, hogy nagyon sok az intézni valónk (papírok, oltások, orvosok, itthoni ízek, kedvenc ruhák, családok és mindenki látogatása... - és előre elnézést mindazoktól, akiket nem tudtam meglátogatni, különösen Annától)... Addig is mutatok néhány fényképet, amik kimaradtak.

2012. június 28., csütörtök

Minden napra egy jótett

Amikor dolgozom, gyakran gondba kerülök, hogy több olyan kliensem van, akiknek egy dolog a fizikai segítség (kaja elkészítése, fürdetés, rendrakás, bevásárlás, stb...), de nagyobb segítség lenne, ha a gondozó leülne fél órára, beszélgethetnének, akármi... Vagy elmehetnének a közeli kávézóba egy kávéra / teára... Sajnos ez gyakran lehetetlen, mert olyan beosztást kapok, hogy rohanok egyik helyről a másikra :( Mondtam ezt az irodában többször, hogy amennyiben teljes körű (holisztikus) ellátást várnak tőlem, akkor érdemes erre is pénzt (a kliens / önkormányzat szociális osztálya) áldozni, mert nem az én időmön múlik (jobban) a dolog. Annyira jutottunk, hogy maradhatok tovább egy-egy kliensnél önkéntesen, de több pénzt nem kapok érte. Nagy gondba is kerültem, mert nekem minden emberem tündér, és mind olyan, akinek nagy szüksége lenne egy kis beszélgetésre, akármire. Szóval, vannak a nénijeim meg a bácsijaim, és közülük kiemelendő Mami. Vagy a Barátnőm... 

Mami 90 éves, fizikailag 90%-os, szellemileg 1111000000%. Egyszerűen fantasztikus egy hölgy. Családja az unokaöccséből és az ő családjából áll. Hetente egyszer meglátogatják, ilyenkor elviszik vásárolni, és ennyi. Mami egyedül takarítja a lakást, mindent önállóan csinál. Hát ő az, akivel a legtöbb rám erőltetett szabályt rendszeresen megszegem (ajjajjj, csak ki ne derüljön), és nagyon jól érezzük magunkat szinte mindig. Együtt eszünk, együtt teázunk minden nap, megbeszéljük a híreket az újságból, kinevetjük az időjárást, mesélünk egymás családjáról, a királyi családról okosít, megtanítja nekem a helyes posh angol kiejtést. 
Tegnap előtt mondta, hogy olyan rossz, hogy a legtöbb gondozó csak beugrik hozzá, gyorsan összerakja a kaját, és nem ül le beszélgetni vele. Mondtam is neki, Mami, holnap egy órával korábban jövök, hozok neked laptopot és nézünk mindenféle képeket, amiket csak akarsz... Nem is tudta elképzelni, hogy fog ez menni. Laptopot már vittem hozzá korábbi szabályszegésemkor, amikor moszkvai képeket szeretett volna nézegetni, és vittem neki :D Na, hogy mennyire tetszett neki a királynőről a sok - sok kép (szerintem ő a királynő legnagyobb rajongója), a képek virágokról / növényekről, a szkennelés, el nem tudom mondani! És még eztán jött a hab a tortára, hogy Anyu megjelent skypeon (jééééééééééé még egy szabályszegés, mert ők ismerik egymást), és felhívtuk webcammel. Hát, ahogy Mami meglátta magát rajta, olyat nevetett, hogy ihaj-csuhaj recece! 
Jól el is fáradt ennyi idő alatt, de nagyon boldog volt - és máris megvolt a napi egy jótett :D

2012. június 22., péntek

(nem csak) félkész ételek

Néha azért főzőcskézünk is, nem csak az Iceland hűtőpultjait fosztogatjuk. 
Íme két újdonság: 
Cékla szendvicskrém (mert imádjuk a céklát)
Meghámozok és apró kockákra vágok két céklát, majd puhára főzöm őket. Lehűlés után összeturmixolom sóval, borssal és snidlinggel. Amikor kész, hozzákeverek kis vajat, és kész is az incifincsi szendvicskrém. Oly gyönyörű színe van, teljesen rabul ejtett! 

Hamis sárgaborsó leves - azaz lencseleves
Két vöröshagymát felkockázok, olajon üvegesre pirítom, hozzáadok két apróra vágott zellerszárat (otthon halványító zellerként vagy angol zellerként lehet kapni), 25 deka előző este beáztatott vörös lencsét, két apróra kockázott répát, egy babér levelet és két húsleves kockát és kis fizet, majd fedő alatt puhára párolom. Eztán botmixerrel összeturmixolom, jó sok vízzel felöntöm (amit a kocka kíván), és egyszer rottyantom. Kis natúr joghurttal tálalom. 
És hogy miért hamis sárgaborsó? Mert ha nem tudnánk, hogy lencséből van, azt hinnék, sárgaborsó :D 

Jó főzőcskézést!