Helyi zene

Többen érdeklődtek barátok közül, milyen zenét hallgatnak a helyiek / régió beliek. 

Adok néhányat, tessenek rákattintani, és máris nézhetők. 

A fenti nagyon mókás szerintem :D A neve: Gangnam style - szerintem nagyon mókás :D 
Ez kemény rock zene, csak erős idegzetűeknek ajánlom: 

 Szüleinknek kis zene a hatvanas évekből: 

Ez pedig az erős idegzetűeknek a régió zenéinek toplistás egyvelege! 

Jó zenélést :D 





 
 
 

Házi állatok

Gyikiről már volt szó korábban. Mióta van gyík csapdánk (sőt, most gyík- és csótány csapdánk van,  felkészülvén az esetleges csótányinvázióra), azóta nincs gyíkunk. Mint ahogy írtam anno, néhány ember direkt beenged egy - két gyikit a lakásba, hogy a csótányokat és egyéb apró bogarakat, rovarokat likvidálja. Mi nem tartozunk ezen emberek közé. Hiszünk a gyíkirtóban. 

És hisszük, hogy az embernek benn, az állatnak kinn a helye. 

A hangyák nem értenek velünk egyet. Már albérlet-kereséskor feltűnt, hogy sok lakás hangyás volt. Meg is kérdeztem Grace-t, az ügynököt, hogy ez mennyire általános itt, mert bizony engem nagyon zavar a jelenlétük, és otthon ez nem jellemző. Mondta, itt általános a meleg miatt. Ennyivel én meg is nyugodtam. Beköltöztünk... Éljük változatos életünket a múlt hétig, amikoris a melakai nyaralásból (erről majd még lesz szó bővebben Zoli által) hazatérvén azt láttuk, hogy a nappali tele van hangyával. Meglepődtünk egyrészt magán a tényen, hogy hangyánk van, másrészt pedig azon, hogy mindenütt volt hangya, csak ott nem, ahol eszünk. Gyorsan ki is takarítottuk a lakást este 11-kor egy kis hypós vízzel - azóta nem is jöttek elő. Egészen két nappal ezelőttig és tegnap estig. És érdekes, hogy megint nem ott, ahol étellel találkozhatnak (tűzhely környéke, konyhapult, asztal környéke), hanem a légkondi felett, a falon, a mennyezeten randiztak a kis jószágok. Na jó, néhány azért a konyhaszekrényit eljutott, de megint nem arra, ahol kaja van, hanem ahol a tiszta edények - még jó, hogy nem a szekrényben, hanem a felső szekrény alján mászkáltak. Gyorsan lecseréltük a hangyairtókat. Mivel másirányú elfoglaltságaim voltak, ezért nem volt időm tegnap kitakarítani a lakást - ellenben ma megtettem, remélem nem lesz este megint tele a mennyezet hangyákkal.

Gyiki aranyosabb. 

És belőle csak egy van (addig legalábbis, míg le nem rakja tojásait a lakásban és kikel az új nemzedék).

Gyiki hasznosabb.
Gyiki megeszi a hangyákat.
A konklúzió: talán mégis kellene egy gyík a lakásba?

Minden ötletet várunk arra vonatkozóan, hogyan szabaduljunk meg a hangyáktól! 

Panda kalács

Zolinak nemrég meglepit csináltam. Panda kalácsot. Egy blogon találtam rá, és amikor láttam, úgy döntöttem, hogy ezt muszáj megcsinálni. Egyrészt kedveskedni Zolinak (KicsiPanda), másrészt mert kihívás nekem. Kihívás, mert nem szeretek kelt tésztát csinálni, különösen a dagasztást nem szeretem. De felülkerekedtem magamon, és megcsináltam. Egyszerűbb, mint gondolnánk! És mivel egyszerű, ezért muszáj megcsinálni! Hát íme: 

Hozzávalók:
-30 dkg liszt
-2,5 dkg élesztő
-1 tojássárgája
-13 szem szacharin (vagy egyéb más édesítő tabletta)
-2 evőkanál cukor
-1 evőkanál  kakaó (például holland kakaópor)
-2 evőkanál tejföl
-2 dl tej + pár csepp a dagasztáshoz
-1/3 üveg mandulaaroma (ez a színe miatt kellett, de mivel itt színtelen, így inkább pandan levél sűrítményét használtam, de szerintem a sima zöld ételfesték is megteszi, az íze egyáltalán nem hiányzott)
-0,5 dl olaj
-vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:
Feloldjuk a tejben az élesztőt, hozzáadjuk a szacharint és a cukrot, majd alaposan kidagasztjuk az egészet liszttel és pár csepp tejjel.
Háromfelé vesszük a tésztát:
- az egyiket üresen hagyjuk
- a másikba belekeverjük a kakaót
- a harmadikba a mandulaaromát
Külön-külön alaposan összegyúrjuk. Nyújtjuk, formázzuk, rétegezzük az alábbi kép alapján

Egy kivajazott őzgerincformába tesszük a tésztát, duplán megkenjük tejfölös tojássárgájával és előmelegített sütőben 180 fokon kb negyven perc alatt készre sütjük. Én szilikon formát használtam, amit nem kell kivajazni (és nem félek, hogy beleragad).  Jó étvágyat hozzá!

Mindenszentek napján

Esteledik már, a mai csend békés,
Lángra lobban ezernyi színes mécses.
A temetőben fájó könnyes sóhajok
feszületre kapaszkodnak, s virágok.

Mintha leköltöztek volna a csillagok,
úgy ragyognak fényükben a sírhalmok.
Néma léptek jelzik temető csendjét,
s összekulcsolt kezek, az ünnep mélységét.

Leteszem koszorúm a szeretteim
sírjára, imádságom a könnyeim
párnájára, hogy legyen nyugalmatok
békés, és Isten otthona örök hazátok.

Barátok

A barátainkról még nem írtunk / nem írtam, úgyhogy most megteszem.

Zoli munkahelyén nagyon jó a légkör (irigylem is ezért), a kollegalitás, az egymás segítése, az új ember "beszoktatásának" segítése mindenki számára alapvető még úgy is, hogy akár szabad napját "feláldozza". Ő Catherine, aki "elvitt" minket anno vásárolni, hogy megismerjük a dolgokat, a helyi sajátosságokat, és lelkesen és kimerítően elmagyarázott mindent, amiről fogalmunk nem volt, hogy micsoda. Az, hogy nem tudjuk egy akármiről, hogy micsoda, nem minden esetben a mi hibánk. Amennyiben angolul is rá van írva a termék neve, akkor elővesszük a google fordítóját, és máris egyenesben vagyunk. Vagy megkeressük, google-val, hogy mire is való az adott dolog. Ami nehézséget okoz az az, amikor nincs angolul ráírva a termékre a neve, vagy nincs angol  / magyar megfelelője... Ilyenkor jön a meri vagy nem meri játék - de hála Catherinnek, sok mindent ismerünk már. Catherine nagyon kedves, és nem mellesleg a közelben lakik, úgyhogy gyakran hazahozza kocsival Zolit (így több időt tölthetünk a konditeremben). Kollégák közül van még Tamás, Dani, Petra - akik magyarok. És van Balázs meg a család. Balázs a nyáron vérszemet kapott Szingapúrra, miután megtudta, hogy mi jövünk. A párja, Szilvi támogatta az ötletet, és a szerencse is melléjük szegődött. Pozíció meglett, kiscsalád 3 gyerekkel már 3 hete itt vannak. Ők a "két legyet ütöttünk egy csapásra", mert egyrészt Zoli kollégája körbe is beletartoznak, másrészt a gyerekekkel és Szilvivel nagyon jól megértjük egymást. 

Végül, de nem utolsó sorban van Vera és Gyula, két kedves emberke, akikkel igen hasznosan lehet az éjszakákat eltölteni egy foodcourt asztalánál, és a világ dolgait megbeszélve.... Így, ahogy a képen látható :D