Andibaba megdícsérve

Ma délután rajta(m)ütésszerű ellenőrzésem volt egy új kliensnél. A kliens egy hatvanas emberke talán gégerákkal, de arany szívvel.
Tehát, jött az ellenőrzés, és a kliens dicshimnuszokat zengett rólam. (Anya figyelj innentől!) Különösen arról zengett dicshimnuszt, hogy mennyire körültekintően, alaposan, figyelmesen, gyorsan takarítok... Na, máris látszik, hogy megérte tanulni felsőoktatásban... Ám, hogy a dolgok jó oldaláról is szó essék, azóta madarat lehet velem fogatni.
A bácsinak van egy kutyája, Herbie a neve - a kutyát gyakorlatilag le sem lehet rólam vakarni, csak akkor, amikor porszívózom, mert fél a porszívótól. Egyébként bájos egy jószág, ért magyarul is: Herbie, ájjjá le! És erre egy fél pillanatra leáll :D

Így takarítok:

Tower Bridge

A Borough marketet elhagyva valamikor ebéd környékén indultunk el londoni felfedező útjaink következő állomására, ám ellentétben a sok előzővel most nem előre megtervezett útvonalon és cél felé vettük az irányt, hanem csak amerre jól esett mentünk a lábunk után. Először kisétáltunk a piactól pár száz méterre lévő London Bridgehez és körbenéztünk. Jobb kézre nem is olyan távol látszódott a Tower Bridge összetéveszthetetlen sziluettje, így arra jutottunk hogy arra vesszünk az irányt. gyönyörű idő volt, így a kabátok le is kerültek és napsütésben sétáltunk. 

Útközben, hogy a reggel óta tartó sétát kicsit kipihenjük megálltunk egy kávézóban és egy-egy süti és kávé társaságában üldögéltünk és nézelődtünk. Mielőtt átmentünk volna a hídon a mellette lévő kis utcákat jártuk be és már nem meglepő módon rettentő sok ember társaságában fedeztük fel a helyi részt. Lábunk ezek után a híd felé vette az irányt és pár tucat fényképet ellőve átsétáltunk a túlpartra. 

Lassan érlelődni kezdett bennünk a gondolat, hogy keresni kéne valami jópofa helyet ahol eszünk. Ebédnek már nem mondhatni lévén 3 óra is elmúlt. Miközben barangoltunk azon tanakodtunk hogy milyen típusú helyet keressünk, de végül pubra szavaztunk. Valahol érthető is, hiszen annyira tradicionális itt a pubozás a megannyi sörrel és tipikus ételekkel és azzal az egyedülálló hangulattal amit ezek a helyek kölcsönöznek. Mindezek mellé említsük meg, hogy szülinap is volt és borzasztó szomjasak voltunk, tehát mi mást is választhattunk volna mint a sört:)

 

Kicsit hosszúra sikeredett és eredménytelen keresgélés után a belvárosban, egy rövid buszozást követően    elmentünk Covent gardenbe ahol is egy szuper kis pubot találtunk. Gyors sör rendelés után jöhetett az egész napos séta és városnézés megérdemelt ajándéka a hamburger chipssel és salátával valamint egy kétszemélyes nachos tál tejföllel, jalapeno paprikával és paradicsomos mártogatóssal. Jó másfél órás pihi, evés és sörözés után indultunk haza. 

Egy komplett napot kanyarítottunk, este 8 után álltunk meg....sok volt, jó volt, élmény volt, ilyen volt:

Borough market

Régóta terveztük már, hogy elmegyünk erre a helyi piacra ami nem csak a helyi termelők portékáit, de Svájcból, Olaszországból, Írországból, Spanyolországból érkező árusok mindenféle minőségi termékét kínálja.

A terület három nagyobb -különálló- piacra van osztva, mondjuk azt hogy van egy ahol kolbászok, sajtok, mustárok sorakoznak, egy másik helyen péksütemények, húsáruk, édességek és a harmadik helyen pedig egzotikus húsok, tengeri halak, borok.

Természetesen minden lépésre jut egy-egy grill vagy kifőzde, melyek füstölgő illatfelhői fogyasztásra csábítják a sétáló tömegeket.
A metróból kilépve (Northern line - London Bridge) balra fordulva 50 méter után eltéveszthetetlenül érkezünk meg a piac egyik végébe, ahova rövid lépcsőn vezet az út lefele. Korán érkeztünk a grillesek, étkezdék és kávézók akkor kezdték beizzítani a sütőket, előkészíteni az alapanyagokat de látogatókból már ekkor sem volt hiány. Pár lépés megtétele után jött ez első benyomás -Ahhhh, jó akkor fényképező elő, ide nézz Panda, de ott azt nézd Cápa.. :) - zseniális!

Más mint a mi otthoni piacaink, ezt inkább egy nálunk évente egyszer megrendezett kézműves vásár, vagy magyar termékeket felsorakoztató piacnak mondanám, csak ez itt minden héten Cs-P.Sz van.
Első "sokkhatásként" a kolbászok és sajtok tengerébe csöppentünk. Kicsi, közepes, nagy, puha, kemény, disznó vagy vaddisznó, esetleg szarvas, 4-5 féle ízesítéssel és mindenből adnak kóstolót. Negyed óra alatt kóstoltunk 20 félét.

Tovább barangolva egyre mélyebbre süllyedtünk az élvezetek birodalmában és ezt megkoronázandó kipróbáltuk életünk első osztrigáját. A halas résznél leltünk erre a helyre ahol is adta magát hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Meg is kértük a hölgyet hogy akkor legyen kedves kettő darabot felnyitni nekünk és rövid instrukciók után, citromot csepegtetve rá magunkévá tettük őket:) Nagyon kellemes volt, az íze sós (milyen meglepő) és egy alap hal ízt hoz magával. Igazából az állaga ami gondolom sok embernek gondot okoz, hiszen a kis kagylóban egy sok mindenre nem hasonlító nyálkás, viszont meglepően nagy "tengeri hús" lapul.

Méltó korona volt szülinapra (jah igen aznap voltam 35. széép kis Panda kor:))

Ezek után csak sodort magával a piaci forgatag minket, aminek fáradalmait én egy helyben grillezett vaddisznó kolbászos szendviccsel csillapítottam, Andi pedig benevezett egy vega húspogácsás, salátás ételre. Közben láttunk sörkülönlegességeket felsorakoztató részleget, tele az általam imádott belga sörökkel és megannyi másik félével, borszaküzletet, mindenféle egzotikus gyümölcsből készült leveket kínáló pultokat.

A halrészleg megint csak különleges volt, nekem olasznak tűnő árusok kínáltak friss ráktól kezdve, lapos halon át tőkehalig mindent, amik már önmagukban is látványosak voltak, de engem ami még inkább megfogott az az árus magával ragadó stílusa volt. Minden mondatában azt éreztem hogy ez az élete, és amikor a vevők kérdésére recept ötleteket mondott olyan átéléssel tette mintha egy mesemondó állt volna előttem. Senki nem hőbörgött hogy sorba áll és már 5 perce csak egy vevővel foglalkozik, sőt külön kis csoportok gyülekeztek hallgatni a "mester" szavait.

Miután oda vissza végignéztünk mindent célirányosan kiválasztott helyekre mentünk vissza és vásárolgattunk cipót, sárga és piros szilva paradicsomot, helyi angol sajtokat, zöldségeket, egy isteni gombapástétomot majd az ízekkel, illatokkal, a vásárolt portékákkal és a sok-sok élménnyel felpakolva elköszöntünk a Borough market varázslatos hangulatától elindultunk a város ezen részét felfedezni.

Szülinap

Boldog Szülinapot Andi (Cápi)!

Hivatalozás

Jelentem, az útlevél már otthon van (a kémem értesített).

Ja, és a Munkaügyi központnál is minden rendben van, elektronikusan (egy egyszerű emillel) mindent sikerült elintézni.... Csak tudnám, hogy miért mondták azt hogy nem lehet? Azért az egyszerű nem teljesen fedi a valóságot, mert a www.munka.hu portálon csak akkor működik az elektronikus bejelentés, illetve akkor tökéletes, ha magyar adatokat adok. De én nem tudok, mert pl. a munkaadó irányítószáma más, mint otthon; itt nincs adószám... Emiatt az elektronikus bejelentés nem műxik... Eztán írtam egy emilt nekik, de ők visszaírtak, hogy az illetékes kirendeltségnek írjak... Írtam, nem válaszoltak... Anyut kértem, hívja fel őket telefonon - közölték, hogy semmit nem kaptak tőlem elektronikusan, és így nem lehet elintézni semmit. Másnap postán érkezett a határozat, hogy munkába állásom bejelentését (a fent említett emil) elfogadták, minden rendben van. Most erre mit mondjak???? Azt, hogy Magyarország, én így szeretlek? :DDDDD