A királyi család...

Kedves Olvasóink!

Híreket mondunk. 

II. Erzsébet viaszszobrát felújították a Jubileum alkalmából. A Királynőről élete során eddig 23 viaszszobor készült egész kisgyermek kora óta. A mostani szobor meleg színárnyalatokat kapott a legutóbbi 2001-ben készült  szoborhoz képest.

 

Vilmos trónörökös és Katalin hercegnő családja bővült. Nem, Katalin nem terhes, hanem egy kiskutyát vettek. Felelős gazdiként a Hercegnő rendszeresen felszedi a kutyagumit - jelentették kémeink London utcáiról. Alábbi képen a Hercegnő és a kiskutya látható. 

Károly herceg, a brit trónörökös a múlt héten, pontosabban május 10-én a BBC-n (brit királyi tévé) időjárást jelentett, a filmecske megtekinthető itt. Mindez a királynő uralkodásának 60. évfordulóját köszöntő királyi turné keretében történt, amikor a Trónörökös és neje, Camilla látogatást tettek a BBC glasgowi stúdiójában. Az időjárás jelentésről készült cikket megpróbálom hűen fordítani (a brit humor elemeit belevegyítve).

Őkirályi fensége, Károly herceg csillogott a kamerák előtt... és felolvasta az időjárás - jelentést. Wales hercege, és neje, Cornwall hercegnője ugyanezt tette Skóciában, a BBC glasgowi stúdiójában. Skóciában 'hideg, nedves és szeles idő lesz, Balmoral felett várható kis szitálásra van esély. A Herceg így fejezte be mondandóját " Hála Istennek, holnap nem lesz munkaszüneti nap!". Camilla hercegné is felolvasta ugyanezt az időjárás-jelentést. Stav Danaos meteorológus szerint mindketten profin prezentálták az időjárás-előrejelzést, és ezentúl riválisának tekinti a két királyi méltóságot.

A munkámról már írtam néhány hete itt (Tessék az aláhúzott ITT szóra kattintani!) és emitt.

Ez a bejegyzés nem lesz vidám, nem lesz mulatságos, de már hetek óta fogalmazom magamban, és ki kell írnom. Az elmúlt hetekben folyamatos kihívásokkal néztem szemben, néhány embertől elbúcsúztam, más emberekkel sokat nevettem, megint másokat a búcsúra készítettem és készítek fel. Nehéz... Nagyon nehéz... Nehéz, mert a munkám során profin kiképzett szakemberként érzelmeket kihagyva, ugyanakkor szeretetteljes légkört és szaktudást biztosítva a kliens és családja számára kell fellépnem. Két nagyon kedves barátom szavai jutnak eszembe minden nap. Dettus és Ágota. Mindketten végigjárták már ezt az utat, amikor egy szeretett emberük ment el. (Milyen érdekes, a tévében Susan Boyle énekel, és nagyon illik ehhez a bejegyzéshez.) Hihetetlen az az erő, ami belőletek árad, mindaz amit megtettetek, amikor meg kellett tennetek! 

Szerencsés vagyok, életembe a halál, az eltávozás ritkán tette be a lábát. Búcsúztattam Nagypapákat, Nagymamát, barátokat, klienseket, házi kedvenceket. Minden esetben szomorú volt a búcsú; szomorú, amikor el tudtam búcsúzni, és még szomorúbb, amikor nem tudtam elbúcsúzni, csak kaptam a hírt, hogy eggyel több csillag világít odafenn. Szerencsés vagyok, mert tényleg nagyon ritkán köszöntött be életemben a Vén Kaszás. 

Ellenben az elmúlt hetekben, hónapokban 6 embertől búcsúztam el. Volt, akinél csoda, hogy addig bírta, volt, akinek már két éve megmondták, hogy néhány hete van hátra, és volt egy, akinél villámcsapásként ért, mert még 30 éves sem volt.

"Szerencsére" most csak egy nénit segítek, aki várja a halált - azt mondja, elég volt az élet neki, élt eleget, megélt jót és rosszat; de ami a legfontosabb az az, hogy látja a családját, mennyire szenvednek az állapota miatt, látja mennyire rossz nekik őt szenvedni látni, ezért már várja a halált. Tudja, hogy már csak hetei, napjai vannak hátra - amikor rákot diagnosztizáltak nála, minden kezelést visszautasított, most is csak fájdalomcsillapítást kér, mert ki akar szállni a játékból. Tegnap megkérdezte a barátnője, szerintem mennyi ideje van még hátra. Csak annyit tudtam mondani, hogy nem tudok mit mondani, nem vagyok jós, de az biztos, hogy méltósággal viseli a néni. Hihetetlen látni az elszántságát, a kitartását, az akaratát és főleg a méltóságát. Most még nem sok segítségre van szüksége, de ki tudja, hogy két nap múlva mi lesz vele - és ezt így kimondani nagyon nehéz feladat. Szépen, kíméletesen meg lehet, és úgy vélem, meg is kell ezt mondani, hogy a napok előre haladtával egyre több feladat fog a családra és a segítőkre, ápolókra hárulni, míg végül őt el kell engedni. Szerencsés a hölgy, neki nagy és szerető, támogató családja van - most hazajöttek a világ minden részéről, hogy vele legyenek, amíg lehet. 

Más nem ilyen szerencsés - más egyedül, fizetett segítővel (segítőkkel) körbevéve, fájdalomtól meggörnyedve hagyja itt a világot. Persze most mondhatom, az ő választása volt, hogy nem házasodik meg, nem alapít családot; de akkor is szörnyű, hogy így kell eltávoznia. 

Nehéz ez az élet - nehéz megszületni, nehéz megélni, nehéz elmenni. Vagy nem? 

Mennyben az angyal

Égi angyal jött el érte,
Felkelő nap elkísérte,
Véget ért zarándokútja,
Indult a fényalagútba.

Földi kínját levetette,
Megkönnyebbült érző lelke.
Ösztönösen vitte lába
A fényesség irányába.

Menny kapuja tárva várta,
Őrangyal lesz nemsokára.
Féltőn óv majd minden tette,
Ahogy életében tette.

Utoljára visszatekint,
Látja, siratják idekint,
Arcán örök szelíd mosoly,
Kéri, ne sírj, mert távozott.

Veled lesz ő reggel, délben,
Meg a hosszú téli éjen,
Érezni fogod a kezét,
Simogató szeretetét.

Édesanyák napjára

Anya a legfontosabb kincsem

Nem is tudom, hogy is kezdjem,
Mit Tőled kaptam, megköszönjem.
Törődést és gondoskodást,
Foglalkozást és tanítgatást.

Szidalmadat, türelmedet,
És még sok mindent köszönhetek.
Hogy az lettem, aki vagyok,
Biztató szavakat kapok.

Ha beteg voltam, ápoltál,
Ha sírtam, akkor vigasztaltál.
Mellettem álltál, ha kellett,
Csak azt nézted, hogy mi jó nekem.

Legfontosabb, mit köszönhetek,
A végtelen szeretetedet.
Ma van az év legszebb napja,
Ez nem más, mint Anyák napja.

Erre jobb alkalom nincsen,
Te vagy a legfontosabb kincsem.
E versben felköszöntelek,
Boldog Anyák napját kívánok Neked!!!

On - lány

Bevallom, függő vagyok. Imádom a tologatós - rakosgatós - szöszmötölős - építős online játékokat. Anya is  szereti őket. Zoli szülei is szeretik ezeket a játékokat. 

Amikor dolgozom, Anyu csinálja a kórházamat  - amikor Ő nincs gépközelben, akkor én az övét, és ha nem felejtem el, akkor a farmját is. A többire nincs energiám. Zoli szülei több játékban is aktívan termelnek / nevelnek állatot, stb-stb-stb. 

Namármost, a reggeli kávé / tea közben épp említettem Zolinak, hogy Anyu reggel már megcsinálta a kórházamat. Mire ő: Ilyen korán? Háááááááááát - válaszoltam. Aztán Zoli érdeklődött, hogy a kórház magyarul van-e, mert a szüleinek meg kellene mutatni. Sőt, tovább is gondolta a jövőbeni potenciális lehetőségeket a következő mondattal (jelzem, 10 perce keltünk ki az ágyból): És akkor a nyugdíjas kommandó (értsd családunk nyugdíjas tagjai) játszik helyettünk, míg mi termeljük az ország GDP-jét.

Kedves Nyugdíjas Klubtársak, mindenkinek szép napot kívánunk! 

A mai napom

A mai nap nem sok jót tartogat. Ötleteid tetszést aratnak, munkádban viszont nagyobb követelményekkel kell számolnod - ezt írja mára a horoszkópom. 

 

Ezzel szemben a következő dolgok történtek: 

Reggel 3/4 6-kor kapom az sms-t egy hospice-os kollégától, hogy az egyik gondozottam elment. (Majd erről még írok bővebben, lehet máskor, mert sok gondolatom van ehhez a témához, már régóta fogalmazom agyamban.)

Egy másik gondozottam (89 éves bácsika) a szívbajt hozta rám azzal, hogy elaludt - kopogást, csengetést, telefont nem hallott... Zuhogó esőben vártam egy órát míg jött a szociális munkása, aki beengedett a lakásba. Mondta, menjek előre. Válaszoltam neki, ki van zárva - 8 óra van, és már egy halottam van, menjen előre ő. 

Ötkor egy másik bácsikám a földön fekve fogadott, mikor beléptem a lakásba... Azonnal hívtam a mentőket (az esetleges nem látszó sérülések miatt, meg különben sem emelhetek ilyen súlyt, emeljenek ők), akik fél óra alatt kijöttek, összerakták emberemet. 

Megkaptam a jövő heti beosztásomat, 7 napra 18 óra. Fel is hívtam a főnökömet, megkérdeztem, mennyire komolyan gondolja ezt, mert ez egyszerűen nevetséges. Ugyanis a rendszeres gondozottaimat megbolygatták. Próbáltam elmondani nekik, hogy ez nekik sem jó, mert megszoktak már, és nekem sem jó, mert megszoktam. Hát, eddig kaptam ajándékba plusz 3 órát (a hét napra), meg ígéretet, hogy jövő héten lesz egy új kliens. Aztán az új kliensről kiderült, hogy afgánul beszélő segítőt szeretne, de ez még vita tárgyát képezi, mert a főnököm engem szeretne. Bibi, hogy az emberke is palliatív ellátást igényel (haldokló). Rajta kívül van még egy haldokló nénikém. 

Szóval nehéz volt. Elfáradtam. Hosszú volt. Ahogy a munkás napok telnek egymás után, egyre több kérdés merül fel bennem, amikre válaszokat keresek. Van, amire már megtaláltam, és van, amire még mindig keresem.